 |
 |
Hogy az Anima Musicae Kamarazenekar fiatal művészei közül egész pontosan hányan óbudai honosok, azt nem tudom, ám hogy az Óbudai Társaskör mindenestől hazai pálya a bevallottan a Liszt Ferenc Kamarazenekar példájától inspirált együttes számára, az bizonyos. Ismerős helyszín és jelentős részben ismerős, s egyszersmind örvendetesen nagyszámú közönség várta a G. Horváth László művészeti vezetése alatt álló zenekar fönnállásának első évfordulóját. Ilyenkor a kis ünnepi beszéd és a díjátadás (mely támogatói díj most első ízben a Liszt Akadémia titkárának jutott), úgy lehet, elmaradhatatlan, s hozzá nem is vett el pár kurta percnél többet a dús programú koncert játékidejéből. Egyhamar neki is lendült a Dinyés Somával (csembaló) kiegészülő együttes Francesco Geminiani d-moll concertójának (az 1732-es concerto-sorozat harmadik darabjának), s ez az érzékletes elán elsőre kissé félresiklatta a gazdagságában is oly világos struktúrájú mű előadását. Így beletelt némi idő, amíg a szétszóló vonósok egymásra találtak, de az Adagio tétel már szépen siklott, méltóan a késő barokk - zeneteoretikusként is jeleskedő - nagy hegedűséhez.
A második számul választott Haydn-gordonkaverseny, az 1783-ban Eszterháza (és a nagy Antonín Kraft) számára komponált No. 2-es D-dúr koncert szólistája Déri György volt, s a gordonkaprofesszor tekintélye érezhetően hasznára vált az amúgy látványosan demokratikus működésű zenekar művészi teljesítményének. Az elegánsan formált, bár olykor kissé szikárrá váló gordonkahangot így mindvégig fegyelmezett és reflexív zenekari játék ölelte körül, s ez az összetartás a záró Rondo tétel során különösen szép pillanatokkal ajándékozta meg a mindinkább fellelkesülő közönséget. Meglehet, e teljes élményt követően okos dolog lett volna negyedórányi szünetet elrendelni, ám a bőkezűen mért program ezt nem tette lehetővé. Pedig a türelmetlenség mindjárt kétfelől is jelezte a szünet alapos indokoltságát: nemcsak a közönség egy része indult volna óvatlanul a kijárat felé, de a zenekar is jelét adta türelmetlenségének, amikor a zajosan behallatszó harangszó végét ki nem várva látott neki Weiner Leó Románcának. Ez a némiképp elkedvetlenítő gesztus sem terelhette el azonban figyelmünket az 1949-es koncertdarab igényes könnyedségéről, mesteri technikájáról. Déri György mellett e kései Weiner-mű egy másik szólistának, a hárfás Kolarics Kingának is hálás szólamot kínált, s a fiatal művésznő élt is a lehetőséggel.
A szünetet követően az est legmerészebb vállalkozása következett, hiszen az Anima Musicae Kamarazenekar ősbemutató gyanánt vezette elő Tornyai Péter Ach Gott und Herr című kompozícióját, a szerző vezénylete alatt. Mint azt a címválasztás is jelzi, Tornyai az emblematikus Bach-korált választotta műve referenciájául: a tizenöt szólamú darab a korál motívumainak visszabontásával, hangzó töredékeinek felmutatásával, át- meg átrendezésével ébresztett érdeklődést a hallgatókban. A kortárs mű és a szenvedélyesen elkötelezett interpretáció ugyanis utat talált a közönséghez, amint erről nem csupán a taps, de az előadást kísérő szokatlanul élénk figyelem is ékesen tanúskodott.
A hangverseny utolsó száma Csajkovszkij Firenzei emléke volt, értelemszerűen a mű vonószenekari változatában. A címe ellenére zenés úti beszámolónak aligha tekinthető, két utolsó tételében éppenséggel mélyen oroszos alkotás jól hallhatóan nagyon fekszik a zenekarnak: a teljes mellszélességű erőbedobás, a minden restelkedés nélkül kicsorduló szentimentalizmus és a hangerővel sem takarékoskodó fiatalos energia megnyerő őszinteséggel vette birtokába a Társaskör nagytermét.
'Lelkesülési pillanat" - a XIX. század zenei sajtójában ilyesforma kifejezésekkel körvonalazták a hallgatói elragadtatást, az élmény kiváltotta felhevülést. A nyelv áldott sokértelműségének hála, ezt az archaikus fordulatot azonban így is kibonthatjuk: a pillanat, amikor lelket nyer az előadás. Akárhogy is, az Anima Musicae Kamarazenekar estje mindkét értelmezést bízvást kiérdemelte.
Egy éves az Anima Musicae Kamarazenekar
2011. június 20. 19:00 Óbudai Társaskör
Km.: Déri György (gordonka), Dinyés Soma (csembaló)
Hangversenymester: G. Horváth László
Weiner: Románc
Haydn: D-dúr gordonkaverseny, Hob. VIIb:2
Tornyai Péter: Ach Gott und Herr
Francesco Geminiani: d-moll concerto, op. 2 No. 3
Csajkovszkij: Firenzei emlék
