A karmestert elsőként a zene köszöntötte: Tokody Ilona és Kovács János tolmácsolásában hallhattuk Puccini operájából, a Gianni Schicchiből Lauretta áriáját, majd Kovács János előlépve a zongora mögül megköszönte azt, amit korrepetitorként és karmesterként kapott az ünnepelttől a közös munkák során. Vass Lajos főigazgató az 50 év alatt elért sikereket, Lukács Ervin tanítványainak elismerő szavait emelte ki, és a 2007-es Életműdíjat, amit Lukács Ervin mondhat magáénak - majd átadta az Operaház ajándékait.
Maga a karmester a baráti kapcsolatokat említette, amelyek az Operaház termeiben és a zenekari árokban alakultak ki. Ez alatt az 50 év alatt mindig a magas zenei színvonal volt a célja, és bár jövőre 80 éves lesz, nem érzi magát annyinak, és szívesen dolgozna tovább az Operaház falai között. Elmondta, hogy Ferencsik Jánostól nagyon sokat tanult, sőt, apjaként tiszteli. "Jó elődökkel, csodálatos társulattal, énekesekkel dolgozhattam együtt. Nagyon örülök, hogy részt vehettem a közös munkában."
Fischer Ádám főzeneigazgató a következőket mondta Lukácsnak: "Én is sokat tanultam tőled, csak te még nem tudsz róla, pedig bizonyos mondatok, amiket tőled lestem el, már szállóigévé váltak azokban a zenekarokban, ahol ezeket instrukcióként felhasználtam." Hozzátette: "A zeneirodalommal foglalkozók és a gyakorló muzsikusok nagy fájdalma, hogy Brahms nem írt operát. Számomra minden Brahms-szimfónia egy-egy opera - és ezt neked köszönhetem."
Ezzel és az ünnepi torta felszeletelésével véget ért ugyan a hivatalos ceremónia, de a barátok, ismerősök, kollégák még sokáig maradtak, hogy köszöntsék és ajándékokkal, jókívánságokkal halmozzák el Lukács Ervint.
