A XVIII. század második felében terjedt el Magyarországon, nemesi körökben az a vonószenei divat, amely nagyjából egy időben hódította meg Európát. A kis vonós-együttesek feladata a polgárság zenei igényeinek kielégítése volt; Magyarországon elsősorban a nemességet szolgálták. Az együttesek repertoárja egyrészt a hagyományos magyar táncdallamokból, másrészt ezek variációiból, újrafogalmazásaiból állt. A műsorban megszólaló zenei anyag részben Lajtha László 1950-es évek végén, 60-as évek elején készített nyugat-magyarországi hangszeres gyűjtéseiből származik, másrészt felcsendülnek ezen dallamok XVIII. század végi gyűjteményekben fellelhető dallam-, valamint stílusváltozatai is. Az elhangzó dalok Pálóczi Horváth Ádám gyűjteményéből, a Kulcsár melodáriumból, valamint más korabeli forrásokból valók. A műsorban megszólaló tizenegy hangszeres kompozíció Jánosi András munkája.
