 |
(MTI) Az elsősorban zenészként, zeneszerzőként, de producerként is elismert Marcus Miller már többször koncertezett Magyarországon. Legutóbb 2008-ban lépett fel a Millenárison két basszusgitár-legenda, Stanley Clarke és Victor Wooten társaságában. Előtte 2007-ben a budapesti Petőfi Csarnokban koncertezett, korábban 2001-ben és 2003-ban is láthatta őt a magyar közönség.
Marcus Millert legtöbben Miles Davis basszusgitárosaként ismerik, a trombitavirtuóz késői korszakában született lemezeinek közreműködője volt. Közös sikerük volt a Star People, a We Want Miles és a Tutu című lemez.
Mintegy ötszáz albumon működött közre, dolgozott Stevie Wonderrel, Prince-szel, Eric Claptonnal, Aretha Franklinnel, Paul McCartneyval, Wayne Shorterrel, Herbie Hancockkal, David Sanbornnal és Michael Breckerrel is.
Brooklynban született zenész családban, apja templomi orgonista volt. Eleinte soul, blues és rhythm and blues dalokat énekelt, tízéves korától klarinétozni tanult, majd hozzá vette a szaxofont és a Hammond-orgonát. Tizenöt évesen a Harlem River Drive együttesben lett hivatásos zenész, ahol basszusgitározott és énekelt. 1977-ben került Bobby Humphrey együttesébe, első kompozícióit Lonnie Liston Smith-nek, és a későbbi Return To Forever-dobos, Lenny White zenekarának írta.
A nyolcvanas évek elején csatlakozott először Miles Davishez, ekkor két évet zenélt a legendával, majd közreműködött a trombitás Tutu című albumán (1986). Több mint húsz évig dolgozott a rhythm and blues nagyságával, Luther Vandross-szal, több slágert írt számára, köztük a Power of Love-ot, amelyért 1992-ben a legjobb R&B dalért járó Grammy-díjat érdemelte ki.
A kilencvenes években inkább saját szólókarrierjére koncentrált, ekkor született a The Sun Don't Lie és a Tales című lemez, illetve a Live and More koncertalbum. M2 című albumát saját lemezkiadójánál jelentette meg, a lemezzel elnyerte a 2001-es év legjobb kortárs jazz albumának járó Grammy-díjat. Megjelentett egy dupla koncertlemezt, a The Ozell Tapes: The Official Bootleg-et, amit a Silver Rain, a Free és 2010-ben az A Night in Monte-Carlo követett. Ez utóbbin főleg saját szerzeményei hallhatók szimfonikus zenekarra hangszerelve.
Miller a filmes világban is kipróbálta magát, ő volt a zeneszerzője a Da Butt című slágernek, amely Spike Lee Suli láz című 1988-as filmjében hangzott el. Még húsz másik filmben dolgozott a Bumerángtól kezdve Chris Rock televíziós sorozatáig, az Everybody Hates Chrisig.
2007-ben ő volt a házigazdája az első North Sea Jazz Cruise-nak, a hajóútra olyan művészeket hívott meg maga mellé a színpadra, mint Herbie Hancock, McCoy Tyner, David Sanborn, Dee Dee Bridgewater, Roy Hargrove, James Carter, Dj Logic és a Medeski, Scofield, Martin & Wood. A sikert követően meghívták a Playboy Jazz Cruise-ra a karibi térségbe, emellett a Smooth Jazz Cruise-nak is rendszeres vendége David Sanbornnal egyetemben. (Sanborn egy Marcus Miller-szerzeményért, az All I Need is You-ért kapta meg a Grammy-díjat 1982-ben.)
2008-ban a három legendás basszusgitáros, Stanley Clarke, Marcus Miller és Victor Wooten összeállt és Thunder néven készített albumot. A lemezzel turnéztak, amely Magyarországot is érintette.
