 |
| Heinrich von Kleist |
A kőszínházi struktúra sajátos zavarai következtében úgy látszott, hogy a kiugróan tehetséges fiatalok többsége társulat és szerződés nélkül marad. Együtt maradtak, s megszületett saját társulatuk, a HOPPart, amelynek előadásaiban természetesen szerepet vállaltak azon kevesek is, akik végül szerződést kaptak valamely kőszínháznál, és tekintettel arra, hogy a társulat nyitott műhelyként működik, egy-egy előadásban természetesen szerepet kapnak olyan fiatal színészek is, akik nem ebben az osztályban végeztek.
A társulatnak a Merlin Színház és a Nemzeti Színház ad otthont. Továbbra is játsszák nagy sikerű vizsgaelőadásaik egy részét, s létrehoztak új produkciókat is. Az előadások spektruma igazán szélessé vált: Örkény-egypercesekből tartalmas egésszé összeálló montázs, ,,legendás" akciófilm, paródiává transzponált, színpadi változata, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt élvezetes (Hoffmann és Hauff műveire támaszkodó) meseelőadás és Mozart Varázsfuvolájának áthangszerelt, frenetikus humorú, felszabadultan játékos kamaraváltozata egyaránt szerepel a repertoárjukon. Utóbbi elnyerte a 3. Budapest Fringe Fesztivál szakmai különdíját. A tematikailag széttartó előadások közös vonásának a már említett felszabadult játékosságon túl a személyesség, a közlésvágy, a színházcsinálás fontosságába vetett hit érződik.
Talán ezért is volt sorszerű, hogy a következő bemutatóval egy olyan drámára essék a választás, mely látszólag bonyolult masinériája és poétikai-ideológiai szempontból egyaránt sokat vitatott hangsúlyai ellenére a legfontosabb egzisztenciális kérdésekről szól. A HOPPart Heinrich von Kleist kevéssé ismert drámáját, a Herrmann csatáját viszi színre. A ,,kevéssé ismert" persze csak akkor igaz, ha a magyarországi színházi bemutatók után kutakodunk [hiába], hiszen maga a mű, Kleist legfontosabb alkotásai közé tartozik. A Római Birodalom hadseregei felett nem várt győzelmet arató egyesült germán törzsek vezérének, Herrmann fejedelemnek története ugyan a Napóleon elleni összefogás példázataként íródott, de esztéták, irodalomtudósok, politikusok és főfoglalkozású fantaszták nem véletlenül és nem is ok nélkül látták benne a német felsőbbrendűség eszméjének színpadi megfogalmazását.
E bemutatónak nyilvánvalóan nem célja, hogy e kérdésben akár bizonyságot, akár igazságot szolgáltasson. A helyét kereső fiatal társulat számára a darab más kérdéseket vet fel. Olyanokat, melyek egyrészt az egyén és a közösség kapcsolatát, másrészt a direkt és indirekt manipuláció kérdését feszegetik. Megéri-e kényelmesen betagozódni rendszerekbe, és ott bármilyen eszközzel előrejutni, esetleg várni, amíg helyzetbe kerülünk - vagy fontosabb a függetlenség akkor is, ha azzal felkeltjük saját és ellenséges birodalmak figyelmét is?
Mit szól a világhoz, azaz a jelen pillanat fiziognómiájához?
Úgy találom, torzultságában van valami komikus.
Olyan, mintha, akár egy öregasszony, hirtelen abbahagyná a keringőzést; s Ön tudja jól, milyen hatással van ez a keringőre.
Nevetek, ha rágondolok."
"Én úgy találom, az embernek egész súlyával, bármily nehéz, vagy könnyű legyen is, a kor mérlegének serpenyőjébe kell vetnie magát; mellékelem ehhez a magam szerény hozzájárulását."
,,De mi a helyzet, barátom, a Herrmann csatájá-val? Igen sajnálnám, ha valamely elnézés folytán, elmulasztották volna a kézbesítését, mivelhogy e darab bármely másnál inkább a jelen pillanatra van kihegyezve."
(Részletek Heinrich von Kleist levelezéséből)
(2008. október 18-19. 22:22 - Odeon-Lloyd mozi
Heinrich von Kleist: Herrmann csatája - HOPPart Társulat
Dramaturg: Boskovics Szandra; fordította: Márton László, látvány: Izsák Lili; rend.: Polgár Csaba; szereplők: Bánki Gergely, Gémes Antos, Máthé Zsolt, Mátyássy Bence, Radnay Csilla, Roszik Hella, Szilágyi Katalin, Takács Nóra Diána, Tóth Orsi)
