 |
(MTI) "Úgy érzem, hogy a dalszínház aranykorában Medveczky Ádámnak nagy része volt, és hogy a jelen is aranykorként legyen számon tartva, ahhoz szükséges az ő munkája" ? fogalmazott Ókovács Szilveszter, a karmester volt zeneakadémiai tanítványa. Egy Ferencsik-fotográfiát is átadott az ünnepeltnek, aki felidézte: legtöbbet a hajdani főzeneigazgatótól, Ferencsik Jánostól tanult.
Mint a még nyáron adott születésnapi interjúban Medveczky Ádám elmondta, rengeteget dolgozott Ferencsik Jánossal: 10 évig timpanistaként az Állami Hangversenyzenekarban, azután a Magyar Állami Operaházban rendpróbákon zongorázott neki. "Sokat köszönhetek Kórodi Andrásnak is, aki tanárom is volt. A ház vezetői, Lukács Miklós igazgató és Mikó András főrendező bíztak bennem, elhalmoztak feladattal, évente három új darabot kaptam" ? idézte fel Medveczky Ádám.
Repertoárjáról szólva megjegyezte: mivel az olasz iskolát szereti a legjobban, Lamberto Gardellit és Giuseppe Patanét kell említenie, akik rendkívül precíz, ugyanakkor sodró erejű mediterrán lelkek voltak. "A mérhetetlen nagyságú irodalomból eddig két fontos mű maradt ki: Verdi Don Carlosa és Mozart Don Giovannija. Az utóbbi azért is érdekes, mert a Zeneakadémián elsőben mindenkinek ? függetlenül attól, hogy milyen a hangja ? meg kell tanulnia egy Mozart-szerepet, hiszen az ő muzsikája 'alap kenyér', ebből következően a Don Giovannit sokat tanítottam. Most, az évadban 'utolér': megkaptam a mű másodpremierjét, ez lesz a 70. opera a repertoáromon" ? fűzte hozzá.
Medveczky Ádám elárulta, hogy gyerekkora nagy kedvence a Trisztán és Izolda volt. "Szinte mindegyik Wagner-zenedrámát vezényeltem, egyedül a Parsifalhoz féltem hozzányúlni, pedig nagyon a lelkemből szól, torokszorító érzés fog el, ha a részleteit hallom. Bach Máté passióját és h-moll miséjét is csak 50 éves korom után mertem dirigálni" ? idézte fel.
Medveczky Ádám több kortárs magyar darabot is vezényelt. "Bemutattam Madarász Iván Utolsó keringőjét, Bozay Attilától a Madách-dráma, Az ember tragédiája alapján készült Öt utolsó színt" ? sorolta, hangsúlyozva: az új magyar operának lényegesen több teret és támogatást kellene kapnia. Mint hozzátette, évek óta bemutatásra vár Balassa Sándor háromfelvonásos darabja Kodolányi János Földindulás című drámájából, készen van Dubrovay Lászlónak egy balettzenéje is.
"Nem tudni, miért került le a műsorról Vajda János Karnyónéja, amelyet nagyon kedvelt a közönség, amellett, hogy másik műve, a Mario és a varázsló máig nemzetközi bestseller" ? jegyezte meg, hozzátéve, hogy Petrovics Emil C'est la guerre-je sem látható, pedig rendkívül nagy szaktudással, izgalmasan megírt opera.
A karmester pálcája ? szerencsés esetben ? igenis megszólal ? vélte a karmester, és állította a hétfői operaházi ünnepségen Bátori Éva és Molnár András, akiknek színpadi munkáját olyan odaadóan segítette.
Felidézte azt is, amit zongoratanára, Ferenczi György mondott Liszt Ferencről: "Egy művész ne úgy álljon a zenekar és a közönség elé, mint egy elítélt a bírái elé, hanem mint egy pap a gyülekezet elé."
Személyes sorsáról pedig így beszélt: "Nem mondhatom, hogy Krőzusként élünk, de normális körülmények között. Ha valamit mégis kívánhatnék a születésnapomon egy jó tündértől: adjon a kultúrának több pénzt."
