Február 18-án Vass Lajos főigazgató meglátogatta a művész özvegyét, és átnyújtotta az Operaház ajándékát: a Manon Lescaut Des Grieux lovagjának jelmezét, amelyet B. Nagy János számos alkalommal viselt a dalszínház színpadán. A ruhát a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas érdemes művész egykori otthonában berendezett emlékszobában, a művész díjai és fényképei között helyezték el. Az emlékszoba, az egykori gyakorlószoba nem a rajongók számára kialakított múzeum, csupán családi emlékezés színtere.
B. Nagy János a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze 2007. december 22-én hunyt el. Pocsajon született 1940. július 9-én. Tanulmányait 1961-től 1965-ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte Kerényi Miklós György növendékeként. Bár a zeneakadémiát nem végezte el, tehetségét itthon és külföldön is elismertékk. Pályája a Honvéd Művészegyüttes férfikarában kezdődött 1963-ban, ahol hamar felfigyeltek olaszos hangjára. 1967-től 1971-ig az Állami Népi Együttes tagja. 1971-től az operaház magánénekese volt, ahol Don José (Bizet: Carmen) szerepében debütált. Főbb szerepei között volt Oronte (Verdi: A lombardok); Macduff (Verdi: Macbeth); Pollione (Bellini: Norma); André Chénier (Giordano); Ernani (Verdi); Don Carlos (Verdi). Alakításai maradandó nyomot hagytak a hazai operajátszás történetében.
