 |
(MTI) - Sebestyén János 1931. március 2-án született Budapesten muzsikus családban: édesapja gordonkaművész, édesanyja zongoraművész volt. A kisfiú érdeklődése hamar a zene felé fordult. A konzervatóriumban, ahol édesanyja is tanított, zongorázni tanult, az orgonát édesapja ajánlotta számára azzal az indokkal, hogy egy orgonistának kevesebbet kell gyakorolnia; a zongoratechnika megszerzése után nem okozott számára nehézséget az orgonával való megismerkedés sem.
Sebestyén János a zeneművészeti főiskola zongora-, orgona- és zeneszerzés szakán folytatta tanulmányait, s még főiskolás volt, amikor a Magyar Rádióhoz került - a velük egy házban lakó Huzella Elek zeneszerzőnek köszönhetően lett rádiós, az intézménynek 1950-től öt évtizedig maradt a munkatársa.
A zongora és az orgona mellett hamarosan egy újabb hangszernek, a csembalónak is kiváló "tudósa" lett. 1970-ben, Kovács Dénes hegedűművész rektorsága idején, tanszéket alapított az akkoriban még különlegességnek számító hangszernek, s hosszú ideig tanszékvezetőként oktatta a jövő csembalósait (a tanítással csak néhány éve hagyott fel). 2000-ben ő szervezte meg az első hazai nemzetközi csembalóversenyt, amelynek egyben zsűrielnöke is volt, ahogy öt alkalommal elnökölt a Liszt Ferenc nemzetközi orgonaversenyen is. A zongorától sem távolodott el, Lantos Istvánnal több mint két évtizedig adott négykezes koncerteket.
Sebestyén János számos európai és tengerentúli országban koncertezett, s közel száz hanglemezt rögzített itthon és külföldön. A nagy barokk klasszikusok (Bach, Händel, Scarlatti, Buxtehude) csembaló- és orgonaművei mellett vele jelent meg Haydn szonátáinak Hungaroton-összkiadású csembalóalbuma, lemezre játszotta többek közt Liszt összes orgonaművét és Purcell valamennyi csembalóművét, s ő készített Magyarországon elsőként kétorgonás felvételt.
Zenepedagógiai tevékenysége és hangverseny-fellépései mellett népszerűek voltak rádiós műsorai is, mint az Egy rádiós naplójából, Azok a rádiós évek..., az Emlékek szárnyai című sorozatok. Rádiós műsoraiban beszélgetőpartnerei élete érdekelte, vendégei közt volt színész, nagykövet, zenész egyaránt. A televízióban külföldön élő művészek portréival jelentkezett, s hosszú időn keresztül az ő értő kommentálásával közvetítette a televízió a hagyományos bécsi újévi koncertet, valamint a magyarországi karmesterversenyeket. Mindezek mellett könyvet írt az Oscar-díjas magyar születésű Rózsa Miklós zeneszerzőről, valamint a rádió történetéről.
A sokoldalú zeneművész-rádiós jól beszélt németül, angolul és svédül, s hobbija volt egyebek mellett archív dokumentumlemezek, telefonkönyvek, régi újságok, valamint vasúti menetrendek gyűjtése.
Sebestyén Jánost munkássága elismeréseként itthon Erkel Ferenc-díjjal (1967) és Liszt Ferenc-díjjal (1974) tüntették ki, megkapta az Érdemes Művész címet (1982), a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét (2000), továbbá több külföldi ország kitüntetését.
75. születésnapján adott egyik interjújában arra a kérdésre, hogy mitől lenne jobb kedvű, így felelt: "Apám 71 éves volt, amikor meghalt, anyám 91. Ha a közepét veszem, ami nonszensz, akkor még van hat évem..."
Méltatások
Czigány György költő és szerkesztő mint régi kollégát méltatta Sebestyén Jánost: "Számtalan közös műsort készítettünk, Sebestyén János egyike volt annak a számtalan művésznek, akik hajdan a Magyar Rádióban szerkesztőként, műsorvezetőként is megfordultak. Az 50-es évektől előbb zenei rendezőként dolgozott a Bródy Sándor utcában, majd páratlanul színes műsorokat hozott létre. Ha egyet kell kiemelnem, az az Egy rádiós naplójából című, amellyel a hallgató bekalandozhatta a világot Oslótól Párizsig - ez még nem oly rég ment a Katolikus Rádióban.
A lakása felért egy múzeummal, rádióújságokat, dokumentumokat gyűjtött a Föld minden tájáról, és ha egy téma szóba került tévedhetetlen biztonsággal nyúlt be egy irathalomba, hogy onnan valamilyen világhíresség levelét húzza ki, Závodszky Zoltántól Rózsa Miklósig, akivel különösen jóban volt. Az élete a mikrofon és az orgona között telt el, amikor az egyik karja lebénult, képes volt Lantos Istvánnal háromkezes koncertet játszani."
Lantos István zongora- és orgonaművész, a Zeneakadémia volt rektora: "Büszkén mondhatom, hogy a betegsége után Sebestyén János balkeze voltam. De arra is büszkén emlékezem, hogy amíg teljes egészségnek örvendett sok szép és sikeres turnét teljesítettünk együtt. Nem egyszer firtattam, vajon a mikrofon vagy a zene fontosabb számára. Mindkettő - szokta mondani. Én mégis azt hiszem, hogy a zene picit fontosabb lehetett, ő muzsikuslény volt. És a többi, ami köré épült, azt pluszban mi kaptuk tőle ajándékképp. Ő hozta létre a Zeneakadémia csembaló szakát, akik ma e hangszeren mesterien játszanak - Horváth Anikótól Spányi Miklósig - , az ő szárnya alatt növekedtek."
Horváth Anikó csembalóművész: "Sebestyén János első növendékei közé tartoztam a Zeneakadémia általa alapított csembaló szakán. Nemcsak a tanárom volt, hanem meghatározó személyiség a pályám kezdetén. A kimagasló tudása mellett példaszerű műveltsége, széles körű tapasztalatai hatottak rám. Később tanártársak lettünk a Zeneakadémián, és sok jó ügyért együtt harcoltunk. Mivel a betegsége után is jelen volt a zenei életben, hiszem, hogy a halála nemcsak engem sújt le."
