A művésznő így ír ehhez az opushoz fűződő viszonyáról: "Hans von Bülow eredeti, 1871-es kiadásából tanultam meg a darabot. Bülow bevezető szövege nagyon hatott rám! Az én olvasatomban mintha a Himalájáról írt volna. Amire nem lehet csak úgy fölsétálni. Olyan ez a mű, mint egy katedrális. Gyurival mindig és állandóan, kőről kőre próbáltuk felépíteni. Többször játszottam koncerten, de volt, hogy hosszú szünet után. Ilyenkor aszerint, hogy a szellemi fejlődésben hol tartottam, újra és újra építettük, újra és újra megtanultam - mindig vissza tudtam térni hozzá a negyvennyolc év alatt. Igen, negyvennyolc év, hiszen az "alapkőletétel" és a felvétel ideje között - amikor úgy közlekedtem a darabban, mint a saját otthonomban - ennyi idő telt el."
