Az öszvérhangszert a New York-i Leonardo-kiállítás egyik attrakciójaként mutatták be decemberben. A művész híres vázlatkönyvében mindössze két oldalt szentelt az új hangszernek, ám ennek is csak a fele maradt ránk. A most bemutatott rekonstrukció hangterjedelme három oktávnyi, a hangszer teste pedig egy pedállal hajtott, vonóként funkcionáló "ékszíjat" rejt, melyhez a billentyűk lenyomásával megfelelő hangolású húrokat szorít az elmés szerkezet. A különös instrumentum arra szolgált volna, hogy egyetlen játékos helyettesíthesse a vonósegyüttest, egymaga megszólaltatva az akkordikus kíséretet és a dallamot. Mi több, kantár segítségével nyakba akasztva lehet(ett volna) hordani a hangszert, így a pedált a lépés ütemére működtetve akár körmeneteken, felvonulásokon is bevethető lett volna a clavi-viola.
A projekt olasz felelőse a hangszer elektronikus meghajtásúra való átépítésében látja a jövőt, aminek köszönhetően a Leonardo da Vinci-találmány jelenleg meglehetősen zavaró alapzaja megszűnne, és ezáltal megnyílna az út a furcsa öszvér teljes értékű modern felhasználása előtt. Ki tudja, hátha valamelyik kortárs zeneszerző fantáziát lát benne...
