Mesevarázs a Nemzeti Hangversenyteremben

Nem lenne nagy túlzás, ha ezt az írást a szerző végig nagy betűkkel szedné, annyira fantasztikus élményt adott a csütörtök esti hang-verseny-kavalkád.
A művek - R. Strauss : Machbeth, Prokofjev : I. Hegedűverseny, Brahms : II. Szimfónia - mind csodás varázszenék.
Főképp a hegedűverseny, ami meseországba repít, manók és tündérek, óriások, varázslók földjére, gyönyörű és izgalmas tájakra, hegy-völgy, erdő-mező-tó-patak világba.
Az idegenvezető, Ilya Gringolts nagyszerű hegedűművész, kitűnően kalauzolta a közönséget a kiránduláson.

( A szentpétervári évek és a Julliard iskola Perlman mesterrel, valamint a Nemzetközi Paganini Hegedűverseny első helyezése elég jó előtanulmány volt mindehhez.)
A csodálatos tiszta és pregnáns hangokat, amelyeket a fiatal hegedűs Stradiváriájából előcsalogatott sok nagynevű előd is megirigyelné.
Egyszerűség és könnyed elegancia, ugyanakkor határozottan kitűzött célok vezették a kezeket.
Nem volt tüzijáték, sem dörgés vagy villámlás; túlzások, művészi allűrök nem zavarták a produkciót.
Nem trappolva, de szépen, szerényen, alázattal menetelt végig a tételeken a művész.
A zenekar, ahogy a többi darabban is kiváló összhangban követte a cselekményeket.
Fantasztikus kidolgozottséggal, gyönyörű színekkel tette még tökéletesebbé az estét.