Alhasi fájdalmak, emésztési nehézségek, kólika, krónikus bronchitis, test- és szájszag, és természetesen a halláskárosodás mind megkeserítették Beethoven életét, halálának okaként a lexikonokban azonban ólommérgezés szerepel. A találgatások azonban nem hagynak alább. 13 éve a hajszálak vizsgálata után szifiliszre gyanakodtak kutatók - köztük az, aki megállapította, Napóleont arzénnal ölték meg, a torinói lepel pedig Jézus idejéből származik -, ezzel szemben öt éve haj- és koponyacsont-vizsgálatok megerősítették az ólommérgezést.
A New York-i Mount Sinai School of Medicine munkatársai ezt a 2005-ös koponyadarabot és egy másik, nagyobb részt vizsgáltak meg, és kimutatták, hogy a zeneszerző koponyájában az átlagosnál nem magasabb az ólom mértéke. Erre természetesen az előző, Illinois államban végzett kutatásokban részt vevők azzal kontráznak, hogy ésszerűtlen az értékek eltérése két koponyadarabban, ráadásul Beethoven koponyája ugyanolyan állapotban van, mint egy ólommérgezett emberé, és a tünetek, a fejfájás, a gyenge izmok, az alacsony energiaszint mind megegyeznek azzal, amit Beethoven magáról írt. A New York-i orvoscsoport szerint azonban érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a komponista nem tartotta be az orvosai által előírt gyümölcslékúrát, hanem - főleg rossz minőségű - bort ivott, ami amellett, hogy alkolholizmushoz vezethetett, emésztésének sem tett jót, ráadásul hasmenést is okozott. Vannak olyan kutatók is, akik nem vizsgálnak koponya- és hajdarabokat, csupán az elérhető írásos anyagokra támaszkodva állapítottak meg keringési problémát vagy lupust a halál okaként, sőt maga a Mount Sinai School of Medicine egyik orvosa sem zárta ki a sipoly helyéről indult sebfertőzés lehetőségét. Tehát tulajdonképpen azt is mondhatjuk, még mindig nem jutottunk közel a válaszhoz.
