S ha valaki úgy gondolja, mindenkinek "jár" egy díj, aki 28 éves korára ilyen szakmai karriert épített, ilyen sikereket tudhat maga mögött, igaza is van. Nem elég a puszta tehetség: felmérhetetlen munka, lemondás az ára a tapsoknak, a rajongók táborának. Ahhoz azonban, hogy egy mégoly tehetséges, de a látás képességétől megfosztott gyermek ide eljusson, nemcsak az ő, de többek heroikus küzdelme szükséges.
A küzdelem pedig nem hiábavaló: koncertezés Európa-szerte és az amerikai kontinensen (csak az idén hét különböző országban), CD-felvételek Mozart, Schubert, Chopin, Liszt, Bartók műveiből, egy hatalmas repertoár, amit különleges, a számára kialakított módszerrel sajátít el Becht Erika és Kollár Zsuzsanna tanárnők segítségével. A művészi katarzison kívül Érdi Tamás reménnyel és útmutatással is szolgál sorstársai számára. Vastapssal felérő elismerés, amikor - legutóbbi kanadai hangversenyén - egy ismeretlen vak fiatalember nemcsak maestrónak szólította, de elmondta: sose tanult volna meg zongorázni, ha nem hallotta volna CD-jét, és sokkal boldogtalanabb lenne az élete.
Meghívások és visszahívások, fellépések a Villa d'Este Palotában, a Barbicanben és más rangos koncerttermekben, felkérés mesterkurzusra, ünneplések, számára is jól érzékelhető fény és pompa. A legkisebbik királyfi mesés története december 3-án a Művészetek Palotájában folytatódik, ahol Lisztet és Debussyt játszik, régi és új tisztelői felhőtlen örömére.
2007. december 3. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Érdi Tamás (zongora) koncertje; Liszt: Funérailles; Sposalizio; Erdőzsongás; A Villa d'Este szökőkútjai; 1. Mefisztó-keringő; Debussy: Két arabeszk; Pour le piano; A boldog sziget; Suite bergamasque
