?Alapvető szempontunk, zenei hitvallásunk, hogy csak olyan műveket játszunk, amelyeke szeretünk és értünk? ? nyilatkozta a művész. (?) ?A másik lényeges cél a felfedezés: az a szándék, hogy a zenének mindig új színeit sikerüljön megtalálnunk. (?) ?A zene elveszett színei és már nem ismert nyelvjárásai izgatnak bennünket. Éveken át tanulmányozzuk egy-egy kor zenéjét (?), igyekszünk mindent eredeti kéziratból megismerni. (?) Ahhoz, amit csinálunk, amikor különböző korokból származó darabokat keltünk életre, rengeteg kreativitás szükséges. Ebben a zenében hatalmas szerep jut az improvizációnak és a díszítésnek. A zene soha nincs készen!? Jordi Savall Spanyolországban született. Hatéves korától kórusban énekelt, majd a cselló szerelmese lett, saját bevallása szerint azért, mert a csellóhang nagyon hasonlít az emberi hanghoz ? ez a zenei ?beszéd? már gyerekkorában elvarázsolta. Kezdetben a romantikus repertoárt játszotta, majd Bach Csellószvitjeivel kezdett foglalkozni. 1996-ban kezdte meg viola da gamba-tanulmányait a híres holland csellistánál, Wieland Kuijkennél, majd Svájcba utazott, ahol August Wenzingernél vett viola da gamba-órákat. Közben a londoni British Museumban és Párizs különböző könyvtáraiban folytatott kutatásokat. Figyelmét immár elsősorban a középkori, a reneszánsz és a barokk zene kötötte le. Feleségével, Montserrat Figueras szopránénekesnővel 1974-ben hozták létre a Hespérion XX (most már XXI) nevű zenekart. Első felvételük, amely a francia Astree Kiadó gondozásában jelent meg a ?70-es években, óriási hatást gyakorolt a közönségre és a szakmára egyaránt. Savall másik együttese a Les Concerts Des Nations, amely a nagyobb apparátust igénylő művek tolmácsolására jött létre; felvételt készítettek többek között Mozart Requiemjét és Bach h-moll miséjét. Jordi Savall napjainkra a viola da gamba egyik legelismertebb művészévé vált, de karmesterként, tanárként é kutatóként is ismert. 1991-ben zenét komponált és szerkesztett a Minden reggel (Tous Les Matins du Monde) című francia játékfilmhez, amelynek főszerepét Gerard Depardieu játszotta. A film hét Cézár-díjat kapott, köztük a legjobb betétdalért járó elismerést. 1998-ban Alia Vox néven saját lemezkiadót alapított, amely 2005-ig több mint 900 000 lemezt adott el többek között a La Folia, az ostinato, az Orchestra of the Sun King (ezen Lully-művek hallhatók) és a Diaspora Sefardi című felvételekből.
