A turné legfontosabb helyszíne a New York-i Carnegie Hall volt (november 2.), ahol a rangos helyszín történetében első alkalommal fordult elő, hogy magyar gitárművész szólóestet adjon. A koncert rendkívüli sikerrel zárult, a közönség álló ovációval nyilvánított tetszést, és a koncert után három nagy nemzetközi szaklap (a londoni Classical Guitar Magazine, a New Yorki-i Nylon Review és a Guitar Review) kritikusa is lelkesen gratulált Pavlovits Dávidnak. A koncert hatását csak fokozta, hogy Pavlovits két ráadást játszott egy Steinway zongorán, egy Szkrjabin-prelűdöt és egy Scarlatti-szonátát. A New York-i sikerek számos további meghívást eredményeztek. Az estre meghívást kapott Soros György, aki korábban jelezte, hogy sajnálatos módon nem tud eljönni, de továbbította tiszteletjegyét egy közeli barátjának, Jennifer Chun hegedűművésznek (a Juliard School művésztanárának), aki a koncert után szintén nagy elismeréssel gratulált. A hangverseny másnapján (november 3.) az International Center of Photography-ban a New York-i Magyar Kulturális Intézet által rendezett André Kertész fotókiállítás megnyitóján lépett fel a művész szintén nagy sikerrel, valamint a Mannhattan School of Musicban tartott kurzust fiatal tehetségek számára. A turné többi állomása Cleveland, Washington D.C., Montréal és Québec voltak. A québec-i koncertet Pavlovits Dávid műveinek kanadai kiadója, a Doberman-Yppan szervezte egy mesterkurzussal kiegészítve. A koncert szintén álló ovációval végződött, és további kanadai meghívásokat eredményezett, többek között a nagy múltú Domaine-Forget nyári fesztiválra. Sajtóvisszhang a Carnegie Hall-beli szólóestről: ?egy rendkívül tiszta zenei lelkület, talán csak Liszthez, Mozarthoz, Chopinhez, vagy mindhármuk világ-lelkéhez hasonlítható... kivételesen világos vonalvezetés... Pavlovits Relikviák című szonátája lenyűgöző remekmű...? (Mark Greenberg, New York Guitar Review, 2005 november) ?lenyűgözően kontrollált és gondos technika, miközben minden hangot különlegesen pianisztikus zeneiséggel formál... a hang szépsége és a zenei képzelőerő által eltereli, sőt kimondottan elcsábítja a figyelmet a technikáról...? (Julia Crow, Classical Guitar Magazine, London, 2005 november)
