Nagyvárosi trend a Fonóban

A Konzervnyitó Akciócsoport neve arra utal, hogy a harmincas éveikben járó tagok, szinte egytől egyig sokat foglalkoztatott zenekarvezetők, máshol meg zenekari tagok és stúdiózenészek, kicsit bezápultnak érzik az improvizatív zenei életet, úgy érzik, nem sok igazán új dolog történik a jazzben és a világzenében idehaza. Elégedetlenségük a fennálló viszonyokkal már korábban is megnyilvánult, például Szandai Bacsó Kristóffal egy hetedik kerületi kisvendéglőben ambiciózus jazzklubot vezet, a Kőleves Jazzkeddet.

 

Egy újabb konzerv felmelegítése helyett tehát a társulat inkább az intellektuális kihívást, az együtt gondolkodós?beszélgetős műfajt választotta. Az első est témája zenében és a beszélgetésen egyszerűen csak Budapest volt, a vendég pedig Bojár Iván András, az Octogon című építészeti folyóirat főszerkesztője, a főváros városarculati tanácsnoka. A Fonó nagytermében a zenészek a koncepciónak megfelelően nem is a pódiumon, hanem a félkörbe forgatott széksorokhoz egészen közel foglaltak helyet. Dés András, a kiváló ütőhangszeres művész minden teketória nélkül hellyel kínálta maguk mellett a meghívott vendéget, majd a műsorvezető szerepében főleg ő kérdezte Bojárt. Már a második kérdésnél bekapcsolódtak a zenekar tagjai, és a végül a közönség is ? akik ugyan nem voltak túl sokan, de hát még ez a műfaj is elég újnak számít a hazai pódiumokon. 

A beszélgetés és a zene felváltva következtek. Ez a beszámoló meg sem próbálja összefoglalni azt a sok érdekes témát, amely Budapest kapcsán felmerült. Ugyan a sorozatban nem a zenével közvetlenül kapcsolatos témákat tűzik napirendre, de így is sok szó esett a zenei életről, például mint az egyik olyan ?organikus pillérről?, amin Budapest különlegessége nyugszik. Dés felkészült és higgadt házigazdaként kormányozta a beszélgetést és állította meg azt a zene kedvéért ? mindig jókor.

A csoport kísérletének legizgalmasabb része, hogy koncertről koncertre új, vagy újonnan hangszerelt, témába vágó saját szerzeményeket hoznak a tagok, ezáltal is hozzátéve saját gondolataikat az est központi témájához. Ismert, hogy a jazzben (a világzenében kevésbé) sokszor csak ürügy a címadás, mert a téma és a kidolgozása rég kész, mire nevet ad neki szerzője. De a Konzervnyitó Akciócsoport tagjai mind végiggondolták témájuk címét, és a konkrét élményt is elmesélték, amelyből a szerzemény született. Üdítő változatosság, hogy ezáltal nem csak magukat és a műhelymunkát, de a közönséget is sokkal komolyabban veszik annál, mint ami ma Magyarországon zenészkörökben általános.

 

Szandai Mátyás bőgős, aki állandó tag többek között Dresch Mihály, Szabó Dániel és Bacsó Kristóf zenekarában is, azt mesélte el A házunk az űrből című szerzeményéről, hogy egyszer egy szomszéd épület bontása nyomán új perspektívában látott rá nyolcadik kerületi bérházukra egész messziről. Rá is keresett persze azóta a Google Earth-ön, és ezt a fantasztikus, sőt sci-fi-szerű élményt írta meg. Ez a szám és a többiek nagy része is a jazz kortárs vonulatát képviselte. A bőgőn és gitáron megszólaló témát a két szaxofon bontotta ki, Szabó Dániel szólójában különösen szépen bomlott ki ez a fantázia-játék.

 

Oláh Szabolcs gitáros, többek között a Modern Art Orchestra és Dés András együttesének is tagja, kiköltözött Pest környékére, és ahogy A partvonalról című számáról elmesélte, onnan nézve egészen másképp látja a várost, és benne az itteni életét. Megnőtt számára annak az alkotó közösségnek, főleg generációs- és zenésztársainak jelentősége, amelyből a Konzervnyitó Akciócsoport is létrejött. Szerzeménye is sokkal több otthonosságot éreztetett, mint talán a zárószám kivételével bármelyik másik. Bacsó Kristóf és a szerző unisono vezették be a témát, majd ebbe Ávéd János kapcsolódott bele ellenszólam-szerűen. Oláh, mint általában, itt is pompásan hangszerelt a jazz cool irányzatának jellegzetes harmóniáit használva, de felfogásában így sincs semmi retrográd.

 

Ávéd János tenorszaxofonos, aki a Modern Art Orchestrába is meghívást kapott friss zeneakadémiai diplomásként, és már most sokoldalú tenoros, a nemrégiben leesett ?utolsó hó? kapcsán töprengett el zenében (is), hogy lehet-e organikus elveket, természetközelséget megvalósítva egy nagyvárosban élni? Bár néha, így itt is, érezni lehetett, hogy még nem túl sokat próbált az új zenekar, ez nem rontott az összhatáson. Jól megírt, igazi hangulatfestő erővel bíró pompás kompozíciót hallottunk. Ávéd és Bacsó szopránszaxofon duózása is élményszámba ment.

Dés András Budapest Noir című száma a kettősségnek abból az élményéből született, hogy ha elindul otthonról, vagy az Andrássy utat, az impozáns Sugárutat választja, vagy a Szondyt, ami viszont egy nyomornegyed. A témában a tétovázó dallamot erős, lépcsőzetes fokozással bontja ki, és ő is kihasználja a viszonylag ritka szextett szituációt, ami ebben a műhelyzenekarban adott, és jól megírt ellendallamot indít.

 

Szabó Dániel zongorista, akinek legfrissebb lemezén az amerikai világsztár, Chris Potter is hallható Szandai Mátyás mellett, Nagyvárosi trendek címmel öntötte zenei formába azzal kapcsolatos töprengését, hogy a mai fiatal generáció lehet-e trendi akkor, ha egyéniségét követi és hitelességre törekszik? Nos, Szabó egyike azoknak, akik még ebből a magas színvonalú, válogatott csapatból is kiemelkednek felismerhető stílusukkal. Benne megvan az a zenei bátorság, ami sokszor hiányzik a magyar mezőnyből, a fiatalabbakból különösen, amikor nem mernek elszakadni a mainstream kereteitől a szabadabb harmóniai improvizáció irányába. Szabó kétféleképpen is zenei választ adott arra, hogy mennyire fontos számára az individualitás a konformizmussal szemben: témája rubato jellegű, a magyar népzenei ritmusokra utal finoman, zárlatában pedig a repetitív zenét idézi.

 

A zárószámként elhangzó Bacsó-darab, a Moszkva tér körülbelül abból az alaphelyzetből indul ki, mint Török Ferenc filmje is: innen indulnak bulizni a fiatalok szombat este. De Bacsó ehhez szóban hozzátette azt is, hogy egész máshogy látja a teret és a várost, amióta éveket töltött Párizsban, Bostonban, New Yorkban - és ez utóbbi talán vissza is köszön a szerzeményében, amelyik az este legvidámabb ritmusú kompozíciója volt. Szólójából kiderült, Szabó is igencsak jól érzi magát ebben a post bop idiómában.

 

Az Akciócsoport bemutatkozása igen jól sikerült: színvonalas beszélgetés, természetes, erőlködés nélküli kapcsolódás a zenei és beszélgetős részek között, és főleg egy új magyar jazz-zenekar meggyőző debütálása, várjuk a folytatást.