 |
 |
Az 1963-ban alakult, csaknem három évtized óta Kovács László által vezetett együttes évi hetven koncertet ad. A hangversenyeket döntő többségében a miskolci Művészetek Háza moziból kialakított, nem túl nagy (a Fesztivál Színháznál 600 fős befogadóképessével nagyobb, ám légterét tekintve kisebb tűnő) koncerttermében rendezik. Itt nyílt alkalmam a zenekar szezonbérletének második koncertjét meghallgatni, melyen Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét követően Prokofjev Klasszikus szimfóniája és Ravel Daphnis és Chloé - II. szvitje hangzott el.
A Csajkovszkij-koncert szólóját a sokszoros versenygyőztes Banda Ádám játszotta. Kíváncsian vártam, vajon már a Péteri Károly által készített, 2010 júniusában, a Duna Tv Hegedű-napján nyert mesterhangszer lesz-e a kezében? A Csajkovszkij-kortárs hegedűművészek által egyenesen játszahatatlannak ítélt magas felfutásokban és az üveghangoknál az egyébként rendkívül fölényesen hegedülő Banda Ádám észrevehető elbizonytalanodásai alapján úgy sejtettem, az új hangszer rakoncátlankodik kezében, ám mint utólag kiderült, a koncert előtti napon húr-problémái adódtak olasz hangszerén.
Nem véletlenül érződött tehát meggyőzőbbnek Banda Ádám játéka a versenymű lassú szakaszaiban, különösen az egyenesen lemezfelvétel-érett második tételben, hiszen az elismerésre méltó érzékenységgel összefogott dallamívek formálásában hangszer-technikai korlátok nem hátráltatták. A második tételben érezte magát legjobban az örvendetesen sok fiatal tagot számláló Miskolci Szimfonikus Zenekar is. Meggyőződésem, hogy a hegedűverseny szélső tételeivel kapcsolatos nem teljes elégedettségem oka a fentiekben taglaltakon kívül abban keresendő, hogy a zenekar a szólista által elképzeltektől eltérő tempókra készült. Kovács László többek között a Wagner-napok sikeréhez alapvetően hozzájáruló betanítói munkáját többen méltatták már, s a Miskolci Szimfonikusok felkészültségéhez sem fért kétség. Talán elég lett volna, ha a számos díjjal kitüntetett harsonaművész-zongorista-karmester kevésbé szenvtelenül közvetített volna a szólista és a szemlátomást rendkívül koncentráló zenekari tagok között.
A szünet után mintha kicserélték volna a miskolciakat. A Prokofjev-szimfóniában még visszafogottan, majd a Ravel-szvitben egyenesen önfeledten irányított az immár kotta nélkül vezénylő Kovács László, aki - ne feledjük! - tanulmányait a látványra oly sokat adó Jurij Szimonovnál végezte. A zenekar a szimfónia négy rövid tétele alatt feloldódott, a dinamikai skála kinyílt, a színek élettelivé váltak, s a Daphnis és Chloé Napkelte-tételére - ha a Nap nem is, de legalább - az arcok felragyogtak. Különösen a legapróbb frazeálások tekintetében is egységes fafúvók teljesítménye emelendő ki (bár egy-két zenész hangszertartása első pillantásra épp az ellenkezőjét sejtette - ennyit az előítéletekről). Túlzás nélkül állítható, hogy a miskolci Daphnis és Chloé magyar, és nemzetközi összehasonlításban is megállta a helyét.
Csupán az sajnálatos, hogy erről jószerével csak a helyi érdeklődők győződhettek meg. Mivel a Művészetek Házát könnyedén megtöltötte a zenekar szép számú - igaz, nem túl fiatal - közönsége (vajon Pécsett is így lesz az új koncertteremben?), talán olyan megoldás volna célravezető, ami az ország (és a világ) bármely más pontjából követhetővé teszi a Miskoci Szimfonikus Zenekar működését. Ahogyan a világ jelentős 'vidéki" zenekarainál jó néhány éve bevett gyakorlat, virtuálisan (költséghatékony internetes közvetítés segítségével) áthidalható volna a potenciális érdeklődők és az előadók közötti tér-idő távolság. Mert Kovács László és együttese igazán megérdemelné, hogy nagyobb teremben, nagyobb közönséget is lenyűgözhessen.
Miskolci Szimfonikus Zenekar
2010. november 8. 19:00
Művészetek Háza
Km.: Banda Ádám (hegedű)
Vez.: Kovács László
Csajkovszkij: D-dúr hegedűverseny, op. 35
Prokofjev : I., D-dúr "Klasszikus" szimfónia
Ravel: Daphnis és Chloé II. szvit
Filharmónia Szezonbérlet/2
