Immár sokéves hagyomány, hogy a Nemzeti Filharmonikus Zenekar karácsony előtt hangversenyt ad Kocsis Zoltán vezényletével. Erre az alkalomra a főzeneigazgató mindig neves - magyar vagy külföldi - vendégművészt hív meg, aki ezúttal Till Fellner osztrák zongoraművész lesz. Fellner a bécsi Konzervatórium elvégzése után többek között Alfred Brendelnél és Oleg Maisenbergnél tanult. Huszonegy éves korában, 1993-ban megnyerte a Clara Haskil Nemzetközi Zongoraversenyt, s ezzel elindult nemzetközi karrierje. Híres zenekarok és rangos fesztiválok gyakori vendége, és olyan karmesterekkel dolgozott, mint Claudio Abbado, Nikolaus Harnoncourt, Heinz Holliger, Marek Janowski, Sir Charles Mackerras, Sir Neville Marriner, Kent Nagano és Jukka-Pekka Saraste. Kamarapartnerei között tudhatja az Alban Berg Vonósnégyest és Thomas Zehetmairt, valamint Heinrich Schiffet, akivel lemezre vette Beethoven összes csellóra és zongorára írott művét. Fellner nevéhez mintegy nyolc CD kötődik immár. Közülük nem a Beethoven összes az utolsó, hanem Bach Das Wohltemperierte Klavier I című dupla CD-je 2004-ből: az albumot az amerikai sajtó roppant mód méltatta.
A karácsonyt megelőző koncert programját ezúttal a négyes szám határozza meg. Beethoven 1806-ban (éppen 200 éve) keletkezett, s 1807 márciusában Lobkowitz herceg palotájában saját maga által bemutatott IV., G-dúr zongoraversenye a nyitó szám (ebben lép fel Fellner). Ez volt az utolsó alkalom, amikor Beethoven egy versenyművének bemutatására maga vállalkozott. A mű kezdete meglehetősen szokatlan a zeneirodalomban. A versenyművek ugyanis rendszerint a zenekar erőteljes, energiát sugárzó motívumaival kezdődnek, ezúttal azonban a zongora indít végtelenül egyszerű, csendes motívummal, mintha a szólista személyes vallomásából bontakozna ki a kompozíció.
A szünet után Brahms IV. - egyúttal utolsó - szimfóniája csendül fel. A művet a stájerországi Mürzzuschlagban kezdte írni 1884 nyarán. Két tétel után azonban elakadt az alkotásban, s az alkotói válságról Brahms magyarázkodó levélben írt barátjának, Hans von Bülownak: "Itt fekszik néhány közjáték, amit együttesen általában szimfóniának neveznek... Tartok tőle, hogy túlságosan árad belőle a mi hűvösebb éghajlatunk". Barátai nem igen bíztatták a művel kapcsolatban, valóban igen komornak tűnt; és amikor egy évvel később kész lett a másik két tétel, akkor sem voltak elragadtatva. Kalbeck, Brahms életrajzírója például azt tanácsolta a zeneszerzőnek, hogy a mű harmadik tételét vesse a papírkosárba, a negyedik tételt tegye közzé önálló variációsorozat gyanánt, a megmaradt első két tételhez viszont írjon új scherzót és finálét. E riasztó vélemények ellenére Brahms bemutatóra bocsátotta a IV. szimfóniát, amit 1885 októberében hatalmas sikerrel adott elő a meiningeni zenekar, Bülow európai hírű együttese.
Bár gyakran játszott darabról van szó, számíthatunk arra, hogy Kocsis és az NFZ interpretációja némileg új megvilágításba helyezi a művet. A hangverseny után Kocsis Zoltán dedikálja a Bartók Új Sorozat közelmúltban megjelent első CD-jét, amelyen az NFZ élén a Kossuth-szimfóniát és A fából faragott királyfit dirigálja.
(2006. december 23. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem: A Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertje; Beethoven: IV. G-dúr zongoraverseny, op. 58;
Brahms: IV. e-moll szimfónia, op. 98; km.: Till Fellner (zongora); vez.: Kocsis Zoltán)
