A műsorban két olyan kompozíció is szerepel, melyet annak idején a legkiválóbb klarinétosok inspiráltak. Brahms trióját a korszak hangszerzsenije, Richard Mühlfeld ihlette, akit a szerző előszeretettel becézett "drága csalogánynak" vagy "klarinétkisasszonynak". 1938-ban Benny Goodman, a neves jazz-klarinétos azzal kereste meg Bartókot, hogy komponáljon rövid zongorakíséretes duót klarinétra és hegedűre. Berkes Kálmán és Kocsis Zoltán negyven évvel ezelőtt, még tizenévesen vállalkozott először a Bartók-mű megtanulására. Berkes az azóta eltelt négy évtizedben a legjelesebb magyar hegedűművészekkel és zongoristákkal játszotta a művet, idehaza és külföldön egyaránt. Perényi Miklóssal közel három évtizede muzsikál együtt, a két trió (Beethoven, Brahms) mindig is kettőjük kamarazenélésnek kitüntetett alkalmai közé tartozott. Beethoven B-dúr triója 1798-ban keletkezett. A variációs harmadik tételben Joseph Weigl vígoperájának (L'amor mariano, német címén Der Korsar oder Die Liebe) népszerű részletét, a tercettet dolgozta fel.
A negyedik zeneszerző, Schumann 1849-ben néhány karakterdarabot komponált zongorára és különböző hangszerre (oboára, klarinétra és kürtre). Az op. 73-as Fantasiestücke dallamhangszere a kéziratban klarinét volt, de gyakran játsszák hegedűn és gordonkán is.
2008. március 19. 19:30 Zeneakadémia Nagyterem (Budapest) - 40 év klarinéttal; Beethoven: B-dúr trió, op. 11; Brahms: a-moll trió, op. 114; Schumann: Fantáziadarabok, op. 73; Bartók: Kontrasztok; km.: Berkes Kálmán (klarinét), Kelemen Barnabás (hegedű), Kocsis Zoltán (zongora), Perényi Miklós (gordonka)
