Patkó Csilla: A társaság elsősorban szeretett volna egy olyan helyet létrehozni, ahol a tagok zenekarai rendszeresen játszhatnak. A nehézséget alapvetően az okozta, hogy a 12 tagú társaság mindegyik résztvevője egyszerre több társulattal is dolgozott, s az adott keretek között nem tűnt megoldhatónak, hogy minden hónapban egyszer mindenki felléphessen. A Take5 és a Budapest Jazzclub még nem is létezett, a Jazzgardenben és a Millenárison pedig egyszerűen nem volt megvalósítható az elképzelés. Ezért a társaság 2004-es megalakulását követően azonnal helykeresésbe fogtak, s szerencsés találkozások révén jutottak el a Columbus Pubig.
Hogyan alakult a további történet, bevált a számításuk?
PCS: A terv napvilágra kerülését követően a minisztériumtól induló támogatáshoz jutottak, így a kezdetek kezdetén viszonylag sima ügynek ígérkezett a folytatás, abban az időben még sok külföldi fellépő is érkezett. Az elhatározás komolyságát bizonyítandó a Társaság zongorát vásárolt, szponzorációként dobot is kapott. Ezt követően éveken keresztül további pályázati úton és mecenatúra révén igyekeztek előteremteni a szükséges forrásokat, ami egyre nehezebbé, s három év elteltével szinte lehetetlenné vált, mert az így befolyó pénzek már a kiadásaink felét sem érték el. Végül kb. másfél éve a Magyar Jazzművészek Társasága kivonult a klub mögül, azóta a pub üzemeltetői finanszírozzák a működést.
Személyes elkötelezettség vagy nagyfokú tudatosság miatt vállal magára egy ilyen kevéssé jövedelmező feladatot egy gazdasági vállalkozás?
Szekula László: Alapvetően elhivatottságból. Nincsenek köztünk jazz-zenészek, bár fiatal korában mindenki megpróbálkozik a zenéléssel. Úgy gondoljuk, hogy Budai György nagy álma, egy nemzetközi hírű jazzklub, megérdemli az áldozatvállalást, még akkor is, ha igen rögös úton járunk. A hely hat évvel ezelőtt történt életre hívása hiánypótló volt, s azóta folyamatosan értéket képvisel - ezt kívánjuk megtartani, erősíteni és terjeszteni. Kétségtelenül a kevéssé megtérülő befektetések közé tartozik, a fentiek miatt mégis hiszünk benne, és reméljük, hogy ez idővel meghozza gyümölcsét.
Miben különbözik a klub a többi játszóhelytől? Mi ad neki sajátos jelleget?
SZL: A kiváló megközelíthetősége az egyedisége - hiszen egy csodás panorámával rendelkező hajón működünk -, s a fantasztikus akusztikája. Emellett első osztályú hangtechnikával is rendelkezünk, amelynek köszönhetően tavaly decemberben saját lemezt is megjelentethettünk.
PCS: Sőt, demófelvételek készítésére is kiválóan alkalmas a klub, amit a zenekarok időnként ki is használnak. Volt is egy olyan tervünk, hogy negyed- vagy félévenként cd-ket adunk ki, amely révén forráshoz juthatunk.
PCS: Amióta a klub elvált a társaságtól, s függetlenként működik, minden zenész ugyanolyan vendégstátuszban van, mintha a Take5-ban vagy a Budapest Jazzklubban lépne fel. A finanszírozási nehézségekből fakadóan egyrészt külföldi produkciókat nemigen tudunk idecsábítani - hiszen sem a szállást, sem az utazást nem tudjuk nekik megtéríteni -, másrészt van a műsortervben némi esetlegesség. Korábban próbálkoztunk tematikus hetekkel - pl. jazzénekesek, jazzgitárosok hete -, ezek működtek, sikeresek is voltak, de a fenntartó változását követően megváltoztak az igények. A fellépőket alapvetően én szervezem és válogatom: az érintett zenésznek, produkciónak vagy apropója van, vagy már régen volt nálunk. Emellett sokan hívnak is, hogy szeretnének nálunk fellépni, így ezekből is tudok választani. Általánosságban azt lehet mondani, hogy vannak szuperprodukciók, amelyekre biztosan bejönnek - Babos Gyula, Berki Tamás és Szakcsi összes formációja mindig népszerű.
Milyen alapon zajlik Önök között az együttműködés, milyen a munkamegosztás?
SZL: A szervezést tulajdonképpen ráhagyjuk Csillára, az ő sok éves szakmai tapasztalataira igyekszünk ebben a kérdésben támaszkodni. Persze, ha konkrét elképzelésünk van, ha tudjuk, hogy kit szeretnénk mindenképpen nálunk vendégül látni, azt igyekszünk megvalósítani.
PCS: Ezzel szemben a kommunikáció, a PR és a fenntartás a hajót működtető cég munkatársainak feladata.
Mintha erősen visszafogott bizakodással néznének a jövőbe. Lefelé tendál a jazz hazai népszerűsége vagy a klubok közti verseny érezteti negatív hatását?
SZL: Alapvetően társadalmi problémával állunk szemben: az emberek jobban meggondolják, hogy a kevesebb jövedelmüket mire költsék. Ráadásul a jazz rétegzene, támogattatni lehetetlen, arról nem is beszélve, hogy koordináció hiányában gyakran előfordul, hogy pár nap különbséggel ugyanazok az arcok adnak egymás után koncerteket, az egyébként sem túlzottan sok budapesti játszóhelyen.
PCS: Gyilkos versenyről szerintem sem beszélhetünk, ennek ellenére a nemrég létrejött Jazz Kerekasztal épp az előbb említett probléma kiküszöbölését célozza. Azt gondolom, a műfaj népszerűsége töretlen, hiszen a 2004-es, Dunán adott Örömkoncerten 20-24 ezer embert számoltak össze, s az ingyenes Európa jazzhíd rendezvényeinkre is rendre tömegek kíváncsiak. Sőt, Szakcsi képes megtölteni a MüPa nagytermét is. Az előfordulhat, hogy az általunk alacsonynak vélt jegyárak még így is sokak számára drágának tűnnek. Talán a hét közben adott klubkoncertek idehaza kevesebb embert vonzanak, mert mindenki elsősorban a munkára koncentrál.
SZL: Nehéz a közönségszervezés is, hiszen az inkább a pályájával elfoglalt zenész kevesebb figyelmet fordít a rajongók toborzására, nekünk pedig ez sokszor megoldhatatlan feladat.
PCS: Erre Sárik Péter jó példa, aki e-maillistáját felépítve jelentős törzsközönséget tudhat maga mögött. Egyre inkább arra felé tendálunk, hogy ezt minden jazz-zenésznek meg kell lépnie, elsősorban a fiataloknak vagy a kevésbé ismerteknek, hiszen április-május hónapoktól koncertdömping van. Persze nem jó, hogy egy zenésznek ezzel kell foglalkozni, de nincs mit tenni, ráadásul 20-30 fős közönség előtt játszani senkinek sem örömteli érzés.
Merre keresik a kitörés lehetőségeit? Milyen terveik vannak a következő időszakra?
SZL: Veszteni valónk már nem nagyon van, ezért azt gondoltuk, ha valóban a belépő megléte riasztja el a potenciális koncertlátogatókat, akkor legyenek ingyenesek a koncertek. Ez módot adna újabb zenei formációk, fiatalabb zenészek meghallgatására is. Ezt az ötletet segíti, hogy turisztikai szempontból sokak által látogatott helyen fekszünk, a külföldiek pedig amúgy sem ismerik a magyar zenészeket, így nyilván inkább vevők lesznek a fiatalabb, ismeretlen arcokra is.
PCS: A szeptemberi újraindulás után sem változik lényegesen a paletta: mindig örömmel fogadjuk a különleges dolgokat vagy a külföldieket is, de marad az elsősorban jó magyar jazz-zenészek koncertjeire építő program. S ahogy elhangzott, szeretnénk a fiatal - éppen végzett vagy még hallgatói státuszban lévő - muzsikusokat idecsábítani.
Korábban jellemző módon a Magyar Jazzművészek Társaságának tagjaiból verbuválódtak a fellépő művészek. Azóta gondolom megváltozott a műsorszerkesztési koncepció.
A klub 2005-ös indulásakor az alapító Magyar Jazzművészek Társasága egy nyugat-európai és tengerentúli nagyvárosokéhoz hasonló, napi rendszerességgel működő, minőségi jazzklub alapítását tűzte maga elé célul. Szűkösnek találták az akkori lehetőségeket?
