A londoni születésű muzsikus a Royal College of Music egyik legígéretesebb diplomása volt, 1994-ben a varsói Chopin Fesztiválon érezte úgy, hogy nincs ereje tovább a koncertezéshez. Hét éves korában kialakult Tourette-szindrómáját csupán 21 éves korában diagnosztizálták, ekkorra pedig már napi 38000 tic-et, azaz akaratlan mozgást és hangadást eredményezett. Különleges módon, az ő esetében a tünetek abban a pillanatban elmúltak, amint leült a zongorához, azonban a kimerültség és a betegség elfogadtatása a közönséggel túl soknak bizonyult. A zenélést nem hagyta abba, otthon 15 éven át folyamatosan zongorázott, nem ritkán napi 15 órán át játszotta Bach, Beethoven, Chopin és Rahmanyinov műveit.
32 éves korában rákkal diagnosztizálták, amiből hosszas kezelés után teljesen meggyógyult, viszont a Tourette-szindróma tünetei ennek nyomán tovább erősödtek. Betegségéről könyvet írt Busy Body címmel, ennek kapcsán 2007-ben a BBC dokumentumfilmet készített róla. Így talált rá Michael Haas zenei producer, aki korábban olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Solti György, Schiff András vagy Luciano Pavarotti. Haas pedig az Angol Kamarazenekarral hozta össze: amikor stúdióba vonultak próbálni, az együttes menedzsere két perc múlva már koncertezni invitálta. Az áprilisi fellépésen a brit főváros egyik legújabb koncerttermében, a Cadogan Hallban 900-as hallgatóság előtt mutatkozik be újra Bach, Beethoven és Händel műveivel.
