Nincsen veszély, csiga

A nagyszerűen felépített demonstráció a legkisebb színpadállású elrendezésben kilencszázkilencvenkilenc személyes nézőterű hangversenyteremben kezdődött. A rezidens zenekar két vonósa, két fúvósa és egyik ütőhangszerese, illetve egy énekes kisleány érzékletesen mutatta be a helyiség kivételes akusztikáját. Egy Bach hegedűszonátától indulva, több hangszer bemutatója után jutottunk el a marimba-szólóhoz, ami látványnak is bámulatos volt. Ezek után már felteszem, a marimbán játszó zenészek ? ahogy minden bizonnyal a cimbalmosok is ? képesek bármilyen ételt megenni kínai pálcikával.

A bő kétórás program során bemutatkozott az összes szakmai csoport vezetője, s a részletes technikai demonstrációkon túl az épület minden zugába benézhettünk. Az üzemeltetési igazgató jóvoltából pedig, aki kvázi riporterként is közreműködött, a különböző technikai és egyéb munkacsoportok vezetői elmondtak néhány érdekességet a szakterületükre vonatkozóan ? így kaptunk képet a napi gyakorlatról.

Ahogy az ember befelé halad a kívül süttői mészkővel borított, szellemesen és játékosan csigaháznak stilizált épületbe, talán még előzetes információk nélkül is megsejtheti a hely funkcióját ? lévén a mindannyiunk belső fülében várakozó két csiga a hallás érzékszerve. Aztán bent, a mészborítású csigaházban, amint belépünk a koncertterembe, mintha egy élőlény belsejébe jutnánk. A hat centiméter vastag égerfa panelekkel borított tér változatosságát az adja, hogy az elemek közt nincs két egyforma, és a térben nincsenek párhuzamos felületek sem. Az akusztikai megoldások további részleteit nem is sorolom, mert többet mond az eredmény: a hangzás a mérhető adatok szerint világszínvonalú, azaz a lecsengési idő 1-1,2 másodperc. Összehasonlításul: a pécsi székesegyházban ez kilenc másodperc, ellenben vannak ismert koncerthelyek, ahol ez a lecsengési idő túl rövid, ott sajnos ?száraz? hangokat kell hallgatnunk. S ami a Kodály Központ hangversenytermének akusztikáját tényleg kivételessé teszi: ez a lecsengési idő a hangzás szinte minden frekvenciájára igaz.

Arra gondoltam a demonstrációra tartva, hogy legfeljebb egy tucat kollégával együtt fogom végigjárkálni a hét szintet, gyönyörködve az épület sterilségében, s közben a fülünkbe száll néhány halkan kimondott szó. Ezzel szemben hatalmas tömeg volt kíváncsi a hely bemutatására, akik közül a többség már járt itt koncerten is, a maradék pedig nem pécsi volt. Ha ez tendencia, akkor a pécsi kultúrát semmiféle veszély nem fenyegeti.