Szakcsi Lakatos Béla az ötvenes-hatvanas években a gitáros Kovács Andor együttesében tűnt fel, de a hatvanas évek közepén már saját zenekaraival is bemutatkozott. 1970-ben Pege Aladár kvartettjével elnyerte a Montreux-i Dzsesszfesztivál II. Díját. Zürichtől Varsóig, Nürnbergtől Belgrádig, Észak-Amerikától Ázsiáig a legrangosabb fesztiválokon lépett fel. A hazai dzsessztörténetben ? előbb a Rákfogó, majd a Saturnus együttessel ? Szakcsinak elévülhetetlen szerepe volt a fúziós dzsessz térnyerésében. Ugyancsak a hetvenes évek kezdetétől tizenkét éven át tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsesszzongora szakán. Mindeközben a cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalkozott. Szakcsi egyaránt otthonosan mozog valamennyi zenei műfajban. Munkásságáért a Magyar Állam 1987-ben Liszt-díjjal, 2002-ben Érdemes Művész-díjjal tüntette ki. A CD-felvételen közreműködik a húszas éveiben járó nagybőgős, Orbán György, a fiatal dobos, Lakatos Peczek András, valamint a vokalista házaspár, Rostás Mónika és Rostás Csaba, akiknek hangja idézi meg azt az autentikus roma népzenét, amelynek jelentős részét Szakcsi maga gyűjtötte Kelet-Magyarország félreeső tájain. Az albumon hallható zene Szakcsi Lakatos Béla szerint világzene: ? ?világzene, a szó igazi értelmében. Számomra a világzene nem az, amikor egy kubai vagy cigány zenész a saját népe melódiáit játssza, hanem a különböző zenei kultúrák és stílusok eggyé olvadása.?
