Az alábbiakban közöljük az Élet és Irodalom mai számában megjelent levél teljes szövegét. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak, a Bartók Béla Emlékbizottság elnökének Tisztelt Miniszterelnök Úr! Amikor Ön felkért, hogy tagja legyek a Bartók Béla Emlékbizottságnak, nagy örömmel vállaltam a megtisztelő feladatot. Nagyon szeretem Bartók zenéjét, évtizedek óta azon fáradozom, hogy Bartók műveit minél szebb előadásokon és felvételeken szólaltathassam meg, és hogy ez a csodálatos zene eljuthasson az egész világ közönségéhez. Úgy éreztem, a felkérés egyben felelősség is, ezért most kötelességemnek érzem, hogy tájékoztassam Önt, az Emlékbizottság elnökét, a háttérben zajló eseményekről, egyben szomorúan be kell jelentenem, hogy lemondok a Bartók Béla Emlékbizottság tagságáról. Azért jutottam erre az elhatározásra, mert tapasztalatom szerint az Emlékbizottságban semmiféle munka nem folyik Bartók zenéjével kapcsolatban, az egyetlen kitapintható tevékenység zenei érdekcsoportok állami pénzekhez juttatása. Az alakuló ülésen, ahol megfogalmaztam súlyos aggályaimat az elénk tett dokumentum tartalmával kapcsolatban, ígéretet kaptam arra, hogy ez csak munkaanyag, amihez az Emlékbizottság tagjai hozzászólhatnak, változtatásokat kezdeményezhetnek. Javaslataimat hónapokkal ezelőtt elküldtem, de ezekre máig nem kaptam választ. Az Emlékbizottság ülésén az egyik legnagyobb vitát kiváltó pont a tervezett új Bartók CD összkiadás volt, amelyről a Nemzeti Kulturális Alap Zenei Kollégiuma néhány napja döntött. Döntésemnek nem az az oka, hogy a Kollégium hogyan határozott. A Kollégium döntési jogát senki nem vitathatja. De hivatalos indoklásuk sértő, félrevezető és elfogadhatatlan. A Zenei Kollégium közleményében ez áll: ?A kollégium megállapította, hogy bár valóban sokfelé a világban születnek kiváló lemezfelvételek, azok sohasem helyettesíthetik, nem pótolhatják azt, hogy a magyar zene legjobbjai mit mondanak a XXI. század elején a bartóki életműről.? Hogyan értsük ezt a kijelentést? Mindazok, akik az utóbbi években (állami támogatás nélkül) lemezre vettük Bartók műveit, mások mellett Solti György, Schiff András, Pauk György, Ránki Dezső, Végh Sándor, vagy a Budapesti Fesztiválzenekar tagjai az én vezényletemmel nem vagyunk a ?magyar zenei élet legjobbjai?? Vagy azok a Bartók-lemezek, amelyek itthon az utóbbi években hatalmas gonddal, odaadással, tudományos munkával készültek, amelyeket az egész világ ünnepel és számos nemzetközi díjjal tüntetett ki, nem alkalmasak az NKA által kijelölt célokra? Nehezen vitatható, hogy az NKA egész pályázati eljárása tulajdonképpen azt a célt szolgálta, hogy 180 millió forintos támogatáshoz juttassa a Summa Artiumot és a Hungarotont. A Hungaroton összkiadás terve, amely nyíltan vállalja, hogy azt egyetlen előadó, Kocsis Zoltán karmesteri-zongorista-kamarazenészi főszereplése köré építi fel, már hónapokkal ezelőtt ott szerepelt az Emlékbizottság tervezetében. Az alakuló ülést követő sajtótájékoztatón az NKA elnöke bejelentette, hogy a tervet 180 millió forinttal támogatni fogják. Török András, a Summa Artium vezetője, az NKA korábbi elnöke a sajtónak úgy nyilatkozott, hogy az ígért támogatásra ő beszélte rá utódait, az NKA jelenlegi vezetőit. Az általános felháborodást követően az NKA pályázatot írt ki ugyan a Bartók CD-összkiadásról, de a pályázati kiírás feltételei nyilvánvaló pontossággal követik a Hungaroton és a Summa Artium többször publikált terveit. Bár a döntés várható volt, mindent megtettünk azért, hogy a történetet ésszerűbb, igazságosabb mederbe tereljük. Több kollégámmal együtt olyan alternatív pályázatot nyújtottunk be, amely számos előadóval, elsősorban a legszebb létező Bartók-felvételekből állítaná össze az összkiadást. Az NKA Zenei Kollégiuma ezt a fenti indoklással elutasította és mint várható volt, az eredeti Summa Artium - Hungaroton tervet hirdette ki nyertes pályázatnak. Nem az én tisztem eldönteni, etikus-e, ha az NKA korábbi elnöke pályázik az NKA által kiírt állami támogatásra, amelyre (saját nyilatkozata szerint) ő maga beszélte rá utódját. A pályázat hatását azonban nagyon károsnak tartom. Az NKA súlyosan megsértette a hazai előadók nagy részét és megsértette az esélyegyenlőség elvét is. Olyan helyzetet teremtett, amelyben a jelen előadó-generáció egyes tagjai ugyanazokat a Bartók-műveket támogatás nélkül, míg más tagjai hatalmas állami támogatással veszik lemezre. Az állami szervek asszisztáltak a Hungaroton köré csoportosult előadók, zenetudósok agresszív törekvéséhez, hogy magukat Bartók egyedüli letéteményeseként tüntessék fel és maguknak kiemelt állami támogatást biztosítsanak. Véleményem szerint senki nem tekinthető Bartók egyedüli letéteményesének. A Hungaroton terve szerint Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok lemezre fogják venni Bartók összes zenekari művét. Ez önmagában szép, üdvözlendő terv. Semmi akadálya nem lenne annak, hogy ezek a felvételek ugyanúgy elkészüljenek, mint például a mi Bartók-felvételeink elkészültek a Budapesti Fesztiválzenekarral, a Philips kiadó gondozásában. Ehhez nem kell állami támogatás. Etikátlan és megtévesztő azt állítani, hogy ezek a felvételek csak állami támogatással valósíthatók meg. Hasonlóan etikátlan az állami támogatást azzal indokolni, hogy egyedül a kiválasztott előadók alkalmasak annak bemutatására, hogy ?a magyar zene legjobbjai mit mondanak a XXI. század elején a bartóki életműről.? Szeretném továbbra is, változatlan lelkesedéssel szolgálni Bartók ügyét a koncerttermekben és a stúdiókban. De tiltakoznom kell e Bartókhoz nem méltó történet ellen, amelytől véleményem szerint az Emlékbizottságnak kezdettől fogva el kellett volna határolódnia. Tisztelettel, Fischer Iván a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója, az Amerikai Nemzeti Szimfonikus Zenekar vezető vendégkarmestere Budapest, 2006. július 13.
