A nyolcvanöt éves Békés András rendezőt köszöntötték az Operaházban

Zene

(MTI) ? Mintha csak tegnap lett volna, hogy 2007 márciusában köszöntöttük 80. születésnapján, majd szeptemberben egy kiállítással vettük számba hatalmas munkásságát ? kezdte a köszöntést a ház protokoll munkatársa, Uzoni Mária

 
Ókovács Szilveszter, az Operaház kormánybiztosa felidézte azokat az éveket, mintegy másfél évtizeddel ezelőtti emlékeket, amikor a Zeneakadémián Békés András növendéke volt. "A tanár úr kívánta megtanítani nekünk egy Szerelmi bájital-vizsgaelőadásban például, hogy mi a különbség komédiázás és ripacskodás között, az utóbbit nem tűrte. Hogy kell megjeleníteni valamilyen emberi kapcsolatot a színpadon." Hozzátette, előző este azt a Traviata-előadást látta, amelyet Békés András rendezett 1986-ban, és ma is működőképes, olyannyira, hogy jövőre újra japán vendégjátékra utazhat vele a társulat.
 
 
A pályatársak nevében Kovács János első karmester mondott születésnapi beszédet: "Jelenléted ebben a szegény házban ? kérésedre egy maroknyi, de szeretettel teli csapat számára ? vigasz. A magyar operajátszás reménytelennek tűnik folyamatos fizikai és szellemi jelenléted nélkül."
 
 
Békés András, mint rendező és mint gondolkodó birtokában van a színházcsinálás valószínűleg végtelenül egyszerű, a mai kor számára, úgy látszik, mégis elérhetetlen tudományának ? emelte ki a karmester. 
 
 
"Emlékszem, jó kedvre derítettelek, amikor legutóbb elmondtam, hogy tőled tanultam helyesen kottát olvasni. A karmesterek 90 százaléka szakbarbár, a fától nem látja az erdőt, a kottafejektől nem hallja a hangot. Szerencsém volt, hogy a közeledben valamelyest kigyógyultam ebből az alapbetegségből" ? jegyezte meg Kovács János. Hozzátéve: "Neked azt kívánom, tudd és érezd: nagyon sokunk lelkében élsz, szegény operaházunknak pedig, hogy előbb utóbb jöjjön egy tisztánlátó Békés-utód."
 
 
Békés András 1927. március 23-án született Debrecenben. A Színművészeti Akadémia elvégzése után a Nemzeti Színházhoz szerződött, 1950-ben a Honvéd Színház rendezője volt. 1951 és 1955 között a kecskeméti Katona József Színház főrendezője, 1955 és 1960 között az Ifjúsági Színház, a József Attila Színház és a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt.  
 
1960-tól a Magyar Állami Operaházban dolgozott, 1987?90 között a főrendezői poszton. 1995 óta az Operaház örökös tagja, 2003-ban megkapta az operaház mesterművésze címet. 1958 óta tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol 2007-ben professzor emeritus címmel ismerték el. 1969-ben alapította a Szentendrei Teátrumot, amelynek éveken át művészeti vezetője volt. 
 
 
Színpadi, televíziós és rádiós rendezéseit műfaji sokoldalúság jellemzi, egyaránt otthon van a próza, az operett, a musical és az opera világában. Operarendezéseiben a zenei megszólaltatás mellett nagy súlyt fektet a színészi játékra. 
 
Munkásságát 1963-ban Erkel Ferenc-díjjal, 1995-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 1970-ben megkapta az érdemes, 1980-ban pedig a kiváló művész címet.