A vidéki városokban zenekarokat szerveznek, koncerttermeket építenek, a Kínában készített zongorák és hegedűk pedig egyre nagyobb szerephez jutnak a külföldi hangszerpiacon.
A kínaiak lelkesedése növekvő piacot ígér a hanghordozókon terjesztett zene és az élő hangversenyek számára egy olyan időszakban, amikor Nyugaton a zenerajongók korosodása és a lemezeladások csökkenése sokakat aggodalommal tölt el. Ma a legjobban keresett klasszikus felvételekből is csak ezres szériák fogynak Nyugaton, negyedszázada ennek a tízszeresét adták el.
Kína, ahol 30 millióra becsülik a zongoranövendékek számát és 10 millióra azokét, akik hegedülni tanulnak, ellenkező pályán halad. Évente kétszázezren jelentkeznek a zeneiskolákba, ez a szám a '80-as években csak párezer volt. Négy évvel ezelőtt 87 üzem gyártott nyugati stílusú hangszereket, tavaly már 142 gyár foglalkozott ezzel, 370 ezer zongorát, 1 millió hegedűt és 6 millió gitárt állítottak elő. Mindhárom területen Kína a vezető gyártó.
A kommunista párt, amely a '70-es években kampányt indított a klasszikus zene felszámolására, ma a "fejlett kultúra" lényeges részének tekinti azt. Mi több, Európa klasszikus zenéje Kínában a popkultúrához hasonló lelkesedést gerjeszt. A fiatalok özönlenek a hangversenyekre, mindennapos látvány, hogy Mozart portréját teszik az iskolatáskákra, a zongoraszalonokba úgy mennek a családok, mint másutt az autószalonokba.
A vezető zeneiskolákba való felvétel a szülők szemében nemcsak a művészeti karrier útja, hanem egyben a társadalmi felemelkedésé és a szegénységtől való megszabadulásé is. A tanárok arra ösztönzik növendékeiket, tanuljanak be bravúrdarabokat, és így kápráztassák el az országos versenyek zsűrijeinek tagjait, ami megnyitja az utat a legjobb konzervatóriumokba.
