George Elliott Clarke kanadai költő soha sem szavazott Trudeau-ra, azonban kiemelkedő jelentőségű személyiségnek tartja, akiről érdemes operát írni. A montreáli születésű politikusról ellenfelei is elismerték, meghatározó szerepet játszott Kanada fejlődésében. 1968-79, illetve 1980-84 közötti miniszterelnöksége idején számos ellentmondásos manővert hajtott végre, a kanadai kétnyelvű törvény beiktatásától kezdve Mao Ce-tungnál tett látogatásán át Fidel Castróval fenntartott barátságáig. Ő volt az első nyugati vezető, aki fogadta John Lennont. Clarke szerint Trudeau volt az első kanadai politikus, aki érdemes volt arra, hogy merényletet kövessenek el ellene. A kortárs, jazz, kínai és kubai zenei elemeket tartalmazó partitúrát D.D. Jackson jegyzi, az államférfi nemzetközi karrierjét utazásai és a más kultúrákkal való párbeszédei mentén mutatja be.
