Operadíva és médiasztár: meghalt Beverly Sills

Zene


beverlysills2.jpg
Violetta a Traviatában

(MTI/AP) - Belle Miriam Silverman néven született 1929. május 29-én Brooklynban Ukrajnából, illetve Romániából származó zsidó szülők gyermekeként. Első szereplésére alig három éves korában került sor, amikor babaszépség-versenyen énekelt, egy évvel később azonban már egy helyi rádióműsorban is fellépett. Tízévesen a CBS amatőr énekversenyét nyerte, immár az énektanára által ajánlott művésznéven. Profi karrierjét 1945-ben kezdte egy utazó operett-társulattal, két évvel később azonban már az operaszínpadon debütált Philadelphiában Bizet Carmenjének Frasquitájaként.
    Beverly Sills az 1950-es években futott be végleg, híres alakítása volt Verdi Traviatájának Violettája, az Éj Királynője Mozart Varázsfuvolájában, Massenet Manonjának címszerepe, Donizetti Lammermoori Luciája, míg Mozart Don Giovannijából eljátszotta mind Donna Elvirát, mind Donna Annát. Az énekesnő valóságos nemzeti hős lett, a Time és a Newsweek magazinok úgy mutatták őt be címlapjukon, mint aki rátette az Egyesült Államokat az operavilág térképére. Rendszeresen meghívták televíziós talkshow-kba, sőt egy időben az NBC-n saját műsora is volt, Életmódok Beverly Sillsszel (Lifestyles with Beverly Sills) címen. Meglepő módon azonban a New York-i Metropolitanban 1975-ben lépett fel először, emlékiratai szerint azért, mert Rudolf Bing, a Met főigazgatója "nem gondolkodott amerikai énekesekben". Éppen egy évvel korábban támadta meg Sills szervezetét első ízben a rák, de akkor még sikeresen leküzdötte a súlyos kórt.

    Legalább annyira fontosnak tartotta a karakter színpadi megformálását, mint az énekszerepet. "Az opera zene és dráma. Kész vagyok bármikor feláldozni egy szép hangot egy olyan hangzásért, amelynek jelentése van" - írta.
    A művésznő 1980-ban vonult vissza a színpadtól, ezt követően a New York-i városi opera igazgatója lett. Ő vezette be első ízben Amerikában, hogy angol nyelvű feliratokat vetítettek a színpad felett a közönségnek. 1994-ben a Lincoln Center művészeti igazgatója lett, egyben az első nő és az első művész ebben a székben. 2002-ben leköszönt, arra hivatkozva, hogy "szeretne egy kicsit csak rózsaillatot élvezni". Hat hónappal később azonban kinevezték a Met igazgatójának. "A rózsáktól allergiát kaptam, ezért most újra hegyeket kell másznom".