A szövegkönyv a szenvedéstörténetet Lukács evangéliuma alapján meséli el. A szövegválasztást alapvetően két körülmény befolyásolta. Lukács evangéliumában több olyan helyzet, leírás, jellegzetes mondat olvasható, mely a többi evangéliumból hiányzik. A szerző megfogalmazása szerint "talán valamivel részletesebb is a János- vagy Máté evangéliumnál, és találunk benne olyan utalásokat, melyek a szereplők érzelemvilágára, az adott helyzet lelki mozzanataira vonatkoznak. Lukácstól többet tudunk meg Jézusról, Pilátusról vagy Júdásról, és engem ebben a darabomban elsősorban az egyéni arcvonásokkal rendelkező figurák érdekeltek." Az egyénített karakterek iráni, nem titkolt operai vonzalom indokolja, hogy a bachi passió-hagyománytól eltérően Gyöngyösi az áriákat nem kizárólag a "kortársi" reflexió, a kontempláció terepének tekintette, több zárt számot is komponált a bibliai szereplők, például Jézus vagy Péter számára. Lukács evangéliumából értesülünk Heródes király személyiségéről is, az ő figurájához társított zene Gyöngyösi Passiójának ugyan nem legfontosabb, de jellegzetes (könnyű) zenei rétegét példázza. A könnyedebb hangvételű zenei részletek Gyöngyösinél fontos dramaturgiai funkciót látnak el, ezeket a felelőtlen, mély gondolkodásra képtelen emberek szerepéhez társítja. Amikor például a tömegről kiderül, hogy mennyire felszínes, sekélyes világot képzel el magának, akkor ezt könnyűzenéből ismerős ritmusokkal, harmóniafordulatokkal érzékelteti.
A kompozíció - Gyöngyösi korábbi műveihez hasonlóan - stilárisan igen sokrétű, a barokk, klasszikus hagyományra éppúgy hivatkozik, mint a XIX. század végi francia zenére. A stílusok váltakozása és keveredése több egyszerű stílusjátéknál, és a szerző szándéka szerint nem az elidegenítés eszköze. Sokkal inkább dramaturgiai okai vannak, és segíti a hallgatót a nagyszabású kompozícióban való tájékozódásban.
A Lukács-evangélium melletti döntés másik oka a nagy előkép, Johann Sebastian Bach két passiójának tisztelete, valamint az a körülmény, hogy Bach passióinak szinte majd' minden üteme a zenetörténet toposzává vált. Az elmúlt években a zeneszerző mindkét remekmű előadásában aktívan részt vett, orgonistaként a kompozíciók continuójában működött közre. Részben ennek a tapasztalatnak is köszönhető, hogy az orgona az ő darabjában is a barokk continuo-hagyomány szellemét követi.
Az evangéliumi textust Gyöngyösi ó- és újszövetségi szövegrészletekkel egészítette ki, melyeket elsősorban az áriákban és a kórusokban (utóbbiak között találunk tipikus kórus-turbát, korálokat viszont csak utalásszerűen) dolgozott fel. Ezen szövegbetoldásokra elsősorban az érzelmi reflexiók megmutathatósága miatt volt szüksége, de helyenként találkozhatunk kifejezetten teológiai vonatkozású szövegkapcsolatokkal is.
A szövegkönyv kidolgozásában Gyöngyösi teológusokkal konzultált, Gyöngyösi Csilla (református lelkész), valamint Pál Ferenc és Székely János katolikus atyák segítették munkájában.
