Az európai műveltség több évezredes történelme a mítoszok ködébe vész. Az antik világ, a népvándorlás hullámai s a kereszténység évszázadai után létrejött egy egységes és mégis változatos kultúra ezen a földrészen, amelyet a mi hagyományaink is hitelesen közvetítenek. Az együttes műsora az őseinktől örökölt nyelven mondja el az emberi érzelmek, a szerelem és a halál fenséges harcait a Tavasz (születés), a Nyár (beteljesülés), az Ősz (elmúlás) és a Tél (haláltánc) karakteres színeiben. Mint egy ásatás freskótöredékeit, úgy illesztik össze az évezredek örökölt formáit, kincseit ? egy Karnevál forgatagában. A történelmi múlt elevenedik meg élő hagyományaink által inspirálva. Közismert dallamaink, táncaink különféle etnikai karaktereket felöltve bizonyítják európai összetartozásunkat. Az archaikus formák mai feldolgozásával az előadók hitet tesznek e közös kultúra folyamatossága mellett. A látványos táncvízió monumentális, hol sodró, hol lírai jelenetei felidézik az európai s benne a magyar kultúra hatalmas, világunkat formáló hatását. A kialakuló kép egyszerre új és ismerős, átélhető és megélhető. (2006. június 3. 15:00 és 19:00 Szegedi Nemzeti Színház; Pannon Freskó ? A Magyar Állami Népi Együttes előadása; km.: Bognár Szilvia, Palya Bea, Sebestyén Márta (ének), meghívott zenészek hangfelvételről az együttes népzenészei; zene: Sebő Ferenc; jelmez: Túri Erzsébet; tánckarvezető: Kökény Richárd; műv. vez.: Mihályi Gábor)
