Fürst János 1935-ben Budapesten született. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult hegedű szakon. 1956-ban külföldre távozott, ezt követően évekig koncertmesterként dolgozott több zenekarnál, többek között megalapította az Ír Kamarazenekart. Később dirigensi tanulmányokat folytatott, a felsőfokú képesítés megszerzése után Malmöben, Aalborgban, Dublinban, Marseilles-ben és Winterthurban volt vezető karmester és zeneigazgató. Hosszú ideig a Helsinki Filharmonikus Zenekar állandó vendégkarmestere volt. 1972-től Londonban működött, de már ezt megelőzően vezényelte a brit főváros legnagyobb zenekarait, beleértve a Londoni Szimfonikus Zenekart és a Royal Filharmonikus Zenekart is. Vendégszerepelt Izrael, Ausztrália, Amerika és Új-Zéland koncertpódiumain.
Minden zenei műfaj terén otthonosan mozgott, kilenc évig volt a Marseilles-i Opera zeneigazgatója. Folyamatosan járta a világot, állandó vendége volt a legjelentősebb zenekaroknak, közben 1997-től a Párizsi Conservatoire karmesterképzőjének professzora volt. Számos jelentős CD-felvétel őrzi munkásságát. 2002 őszétől a Szegedi Szimfonikus Zenekar művészeti vezetőjeként és vezető fővárosi, valamint vidéki együttesek - Állami Operaház, MATÁV Szimfonikus Zenekar, Danubia Szimfonikus Zenekar, MÁV Szimfonikus Zenekar, Pannon Filharmonikusok, Rádiózenekar, Nemzeti Énekkar - vendégkarmestereként rendszeres szereplője volt a magyar zenei életnek is. Mindezek az együttesek nagy tisztelettel emlékeznek a zseniális karmesterre, a rokonszenves egyéniségre, a bölcs és szeretetteljes emberre.
A neves karmester nagy szeretettel kötődött a Szegedi Szimfonikus Zenekarhoz és a városhoz. Utolsó szegedi hangversenyén a nagybeteg mester megindítóan dirigálta Mahler Dal a Földről című
művét, különösen a megrázó utolsó tételt, a Búcsút. Akkor még sokan és nagyon remélték, hogy a búcsú nem örökre szól...
