A Pastorale-sorozat - amely 2006 márciusában érkezett el a 100. hangversenyéhez - az eltelt évek során szerves része lett a fővárosi koncertéletnek. A főként budapesti és Budapest-környéki családok mellett vidékről és a határon túli magyar területetekről is érkeznek a programokra gyermekcsoportok, tanári vezetéssel.
A zene mellett a társművészeteket is megszerettetni kívánó sorozat ötlete Záborszky Kálmán igazgatótól származik, aki nemcsak egyik motorja a sorozatnak, hanem a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola Szimfonikus Zenekarának karmestereként általában a zeneházi koncerteken is közreműködik. A sorozat arculatának kialakításában, a tematika kitalálásában, a programok összeállításában ugyancsak főszerepet vállal a sorozat állandó háziasszonya, moderátora Solymosi Tari Emőke zenetörténész.
1999 óta a Pastorale-programokra mindig február, március, április és május hónapokban kerül sor. (Az 1997/98-as sorozat ősztől tavaszig tartott.) Az első három programnak a Zuglói Szent István Zeneház (Budapest, XIV. Columbus u. 11.) jó technikai feltételekkel rendelkező (1996-ban átadott), 330 személyes nagyterme ad otthont. A májusi záróhangverseny "kiköltözik" a Fővárosi Állat- és Növénykert Japánkertjébe, ahol a gyönyörű természeti környezet különleges atmoszférát biztosít a zene és tánc élvezetéhez. Arra az esetre, ha az időjárás nem kedvezne a szabadtéri eseménynek, a Japánkerttől pár lépésre található Barlangterem áll rendelkezésre. A bérlettulajdonosok a zárókoncert napján az Állatkertet is látogathatják.
A nagy érdeklődés miatt minden program háromszor kerül bemutatásra: szombaton délután 4 órakor, vasárnap délelőtt fél 11-kor és délután 4-kor. Így egy-egy összeállítást mintegy 1000 néző láthat. Eddig 118 koncert volt, összesen közel 40.000 nézővel. A programokat mindig a komplexitás jellemzi: a zeneházi műsorok az élő zenén kívül tartalmaznak filmet, táncot, bábjátékot, színészi produkciót, hangszerbemutatót. A májusi, állatkerti koncerten mindig más földrajzi terület jellegzetes zenéje és tánca a főtéma, amelyhez az adott területen élő állatokkal való ismerkedés is társul. (Eddigi "úti célok" voltak: Dél-Amerika, India, a szerb-horvát-dalmát-macedón területek, Magyarország, Görögország, Írország, Skócia, Bulgária. Az állatkerti programok kialakításában az ottani szakemberek is segítik a koncertek rendezőit.)
Valamennyi program fontos eleme az ismeretterjesztést szolgáló műsorvezetői szöveg és a meghívott előadóművészekkel, szakemberekkel (például hangszerkészítővel, színházi rendezővel stb.) való beszélgetés.
A szerkesztők fontos célkitűzése, hogy minden stílus jelen legyen, a népzenétől a kortárs művészetig. A reneszánsz illetve barokk művek előadására rendszeresen hívnak meg olyan muzsikusokat és táncosokat, akik a historikus irányzatot követik. Az ismeretek minél élményszerűbb átadásához a legmodernebb technikát is felhasználják: például a belső sorozatot képező hangszerbemutató koncerteken folyamatosan kivetítik a színpadon történteket, hogy a közönség egészen közelről láthassa a hangszerek apró részeit, működését, készítését stb. A sorozat számos saját készítésű kisfilmmel is büszkélkedhet; film segítségével sikerült a hangversenyközönséget "elvinni" egy orgonagyárba és különböző hangszerkészítő műhelyekbe, felidézni egy-egy zeneszerző életútjának érdekes állomásait, vagy éppen "igazi" tűzijátékot varázsolni Händel Tűzijáték-szvitjéhez.
2005. május 22-én megtisztelő meghívásnak tehetett eleget a Pastorale-sorozat: a "Hangszerek testközelből" című produkció (Kiss Gy. László tárogatóművész, Temesvári Péter hegedűkészítő mester, a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola művésztanárai, jelenlegi és egykori növendékei, valamint zenekara /karmester: Záborszky Kálmán/ közreműködésével) a Művészetek Palotájában, a Fesztivál Színházban vendégeskedett.
(2008. március 29. 16:00, március 30. 10:30 és 16:00 Zuglói Szent István Zeneház (Budapest) - Az operák operája - a Zuglói Filharmónia - Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus koncertje; Mozart: Don Giovanni - az opera rövidített változata; rend., műv. vez.: Ionel Pantea)
