?Maeterlinckből a századvég lelke sugárzik. Nála a szimbolizmus nem csupán díszlet, hanem újfajta, mély életérzés. Alakjai csendesek, majdnem mozdulatlanok. Végsőkig egyszerűsítve, színektől, ruháktól, külsőségektől megfosztva, a rajz egyszerű vonalaival lépnek elénk. Állandó társuk a halál, mely elveszti színpadi szörnyűségét, s jelentéktelenné törpül, amint földi kapcsolatba lép velünk, emberekkel, belép a szobánkba, és leül valamelyik üres székre. Ez a halál szinte érzékelhető. Látjuk, halljuk, tapintjuk. Ha van benne titokzatosság, csak annyi, hogy általa a láthatatlan láthatóvá, a túlvilági hétköznapivá lesz. Pelléas és Melisande végzetes szerelemmel vergődnek egymás felé, fogalmuk sincs a titkos erőről, mely őket egymás karjaiba hajtja, hogy szerelmük sötét végzetként pecsételje meg sorsukat. Szépségben és önfeláldozásban forrnak össze a tudat mélyén megbúvó félelem különös misztériumában. Fátyol mögött mozognak, de ez a fátyol könnyű, áttetsző. Szenvednek, de mintegy mámorban. Az élet nagy szépségeit nem bírják el ? meghalnak. Haláluk felmagasztosulás, apoteózis. Ballada, mese, opera?? (Balázs Zoltán) Pelléast Kálid Artúr, Mélisande-ot Varga Gabriella, illetve Fátyol Kamilla alakítja. Az előadás zeneszerzője Faragó Béla. A szolgálók szerepében három operaénekes: Cseh Antal (basszus), Gábor Géza (basszus) és Hámori Szabolcs (basszus) lesz hallható, ütőhangszereken Mogyoró Kornél közreműködik. További információk az alábbi honlapon olvashatók.
