 |
"Kalandos, izgalmas, gyönyörű, olykor érthetetlenül felizzó haragok, leszámolások világát találja maga körül a felnövekvő emberfia, ha ide született, erre a természeti szépségekben, nyelvekben, szokásokban, kultúrában dúsgazdag tájra. Ide: Délkelet-Európába; a Balkán-félsziget, a görög szigetek, a dalmát tengerpart, a dúsan termő Pannónia, a Duna és Fekete-tenger határolta kiismerhetetlen világba, amely már a Római Birodalom légióinak, majd később a török hódítók moszlimjainak étvágyát is felkeltette. Én is itt váltam emberré, a nyelvek sokasága, a tájak, települések, a határok szüntelen átrajzolása, a városok, hegyek, falvak sokarcúsága, folyamatos névváltoztatása idején" - írja Petrovics Emil Önarckép - álarc nélkül című művében.
 |
Petrovics Emil Jugoszláviában született, majd a második világháború után családjával Magyarországon telepedett le. Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakán végezte. 1986-90-ben a Magyar Állami Operaház főigazgatója, 2003-2005-ig a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója volt. A kortárs zenei élet meghatározó alakja, szerzeményei mentesek a különböző irányzatoktól, kompozíciói sajátos, egyedi hangvételűek, melyek főként a vidéki és városi folklórból merítenek. Egyaránt ismert operái, kórus-, zenekari- és versenyműveiről. Sokoldalúságát az is jellemzi: számtalan tévé- és mozifilmhez komponált zenét, valamint könyvek, többek között két önéletrajzi kötet szerzője. Munkásságáért Erkel Ferenc-díjjal, Kiváló művész címmel, Bartók-Pásztory-díjjal, 2006-ban pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést kapta.
