Kurtág György az 1970-es évtized elején kezdte komponálni a Játékok címmel közreadott darabjait. Az eredetileg gyerekeknek szánt sorozat hamar túlnőtt a pedagógiai kereteken, szinte Kurtág zenei naplójává, számos későbbi kompozíció kiindulópontjává vált. Több-kevesebb joggal az utóbbiak közé sorolhatjuk a kilencvenes évek elején zenekarra komponált Üzenetek című, op. 34-es jelzésű ciklust is. A mű első tétele (Levél Eötvös Péternek) a Kurtágnál jó generációval fiatalabb alkotónak és karmesternek "üzen". A második (Aus der ferne...) Alfred Schlee, az Universal Edition egykori vezetője előtt tiszteleg, a 85. születésnap alkalmából. A harmadik (... a solemn air...) egy idehaza fontos küldetést teljesítő, az új zene mellett elszántan kiálló karmester, az azóta elhunyt Simon Albert köszöntése. A negyedik darab címe önmagáért beszél: Helyzetkép - néhány szó Jeney Zoltánnak. Az ötödik egy sírfeliratra utal: Insciption on a Grave in Cornwall - Hommage ? Sabine Tomek. Végül a hatodik Kocsis Zoltán édesapjára emlékezik, teljes címe: Virág az ember ... Kocsis Zoltánnak (in memoriam Otto Kocsis). Ez utóbbi a Játékoknál korábbi opuszra tekint vissza: a címbeli szavakra a barokk korban élt Bornemisza Péter prédikációit olvasva talált rá a zeneszerző. A Bornemisza Péter mondásai címmel közreadott nagyszabású mű - Kurtág műfaji meghatározása szerint concerto szopránhangra és zongorára - hallatlanul szenvedélyes zenei anyagában e mondat zenéje végtelen egyszerűségével tűnik ki. Kurtág már a Játékokban is számos változatát teremtette meg az ott felvetett zenei gondolatnak. A két utolsó tétel egyébként része volt egy közös vállalkozásnak, a második világháború áldozatai előtt tisztelgő Requiem der Versöhnungnak (1995), amelynek minden tételét más komponista (többek közt Luciano Berio, Krzysztof Penderecki) alkotta.
Az Új üzenetek folytatása az op. 34-es ciklusnak (ezt fejezi ki opusz-száma is: 34/a). Első tétele - Merran's dream (Caliban detecting-rebuilding Mirranda's dream) - a zenepedagógus Merran Joy Poplarnek szól és Shakespeare Viharjának két szereplőjét idézi meg: a félig-vadember Caliban Kurtág képzelete szerint "meglesi és újraálmodja" Prospero bájos leányának álmát. A kompozíciónak van egy vonószenekari változata is. A második tétel felirata: Schatten ... Message ? Elmar Weingarten. A címzett a német (újabban svájci) zenei élet egyik vezető személyisége, aki darab születésének idején a Berlini Filharmonikusok intendánsa volt. A harmadik tétel egy svájci születésű írónő 80. születésnapjára készült, címe Luther Márton koráljára, a 130-as zsoltár (A mélységből kiáltok...) német átköltésére utal: ...aus tiefer Not...un message ? Madeleine Santchi. A darab a korál dallamának idezetével kezdődik. A negyedik tétel részben Beethoven Esz-dúr (op. 81/a) szonátájának címét veszi kölcsön: Les adieux - in Janáčeks Manier (in memoriam Egon Westerholt). Végül az ötödik darab - Üzenet Peskó Zoltánnak - a Szálkák című korábbi ciklus első tételének újra fogalmazása, s az előtt a karmester előtt rója le tiszteletét, aki számos új magyar kompozíciót mutatott be külföldön, és aki jelenleg a Pannon Filharmonikusokat vezeti. Az op. 34/a néhány tételét Kurtág nemrég átalakította, elsősorban a hangszerelésen változtatott, a legújabb verzió bemutatójára 2009 őszén, Párizsban került sor.
A hallgatóban természetesen joggal vetődhet fel a kérdés: hogyan lehet az utalásoknak ezt a szövevényes hálóját követni? A válasz egyszerű: nem lehet, de nem is kell. A reneszánsz korban alakult ki a kifejezéspár: musica riservata és musica communa. Rezervált, beavatottaknak szóló és közösségnek szóló zene. Mindez ugyanannak a műnek két arcát jelentette. A "titkokat" csak a beavatottak fedezhetik fel - s alkalmasint a zenetörténész sem tartozik közéjük -, a zene által közvetített indulatokat, hangulatokat azonban bárki, akinek füle van a hallásra.
 |
|
Kurtág György |
Ligeti György Concert românesc című zenekari darabja 1951-ben született. Az erdélyi származású komponista ekkoriban Budapesten élt, tanult, majd tanított a Zeneakadémián, s módja nyílt arra is, hogy a Néprajzi Múzeumban őrzött népzenei fonográfgyűjteményt, annak gazdag román anyagát tanulmányozza. Nem pontos lejegyzések alapján dolgozott, saját bevallása szerint az archívumban hallott melódiákat inkább emlékezetből idézte fel a komponálás során. "Kezdődik a mese" hangulatú első tétele után a második virgonc tánc, a román népzenére jellemző modális hangsorú dallammal. A harmadik havasi kürtöt idéz, erdélyi hegyeket képzelhetünk hozzá, pásztorral, nyájjal, rétekkel és fenyvesekkel. A finale ismét eleven: bevezetőjének különleges színvilága a jóval későbbi Ligeti-opuszok hangzását jósolja. A darab annak idején eljutott a próbákig, a nyilvános előadást azonban betiltották. Az indok - Ligeti későbbi visszaemlékezése szerint - többek közt az volt, hogy a finaléban egy helyütt fisz is szól F-dúr környezetben. A kor vezető zenepolitikusai szerint ilyen disszonanciákra nem vetemedhettek a kommunizmust építő társadalom muzsikusai.
Melis László új kompozíciójának címe az Over.. re az első pillanatban talányosnak tűnhet, pedig pontosan kifejezi a lényeget. A mű egy igazi ouverture, amely nagyjából a Varázsfuvola nyitányának felépítését követi, csakhogy helyenként hiányzik belőle valami. Hogy mi hiányzik, azt a karmester és zenészei döntik el a próbák során. Kihagyhatnak szólamokat, akár többet is egyszerre, előfordulhat, hogy döntésük értelmében egy ideig egészen elnémul a muzsika. A hallgató tehát az "ouver"-t és "re"-t hallja, a "tu" a képzeletére van bízva. A darabnak ilyen formán mindegy egyes előadása bemutató, hiszen mindig másképp hangozhat. A mostani előadás az első a bemutatók sorában.
Tóth Péter eredetileg operát tervezett Petőfi Sándor híres szatirikus költeménye, A helység kalapácsa alapján. Az alkotás során azonban a terv - a szerző meghatározása szerint - hangversenytermi kórusoperává módosult: a szereplőket és az összekötő szöveget ugyanis mindig a kórus vagy legalább a kórus egy szólama jeleníti meg. A librettó helyenként más Petőfi-versekből is kölcsönöz sorokat, miközben elhagy néhány leíró részletet az eredeti szövegből. A zene a költemény szatirikus-parodisztikus élét azzal igyekszik elmélyíteni, hogy számos idézetet vagy legalább idézetszerű utalást tartalmaz: a hallgató egyaránt felfedezheti benne a korai Verdi-operák hangvételét, és Kodály Zoltán jellegzetes harmóniameneteit. A mű a Debreceni Szimfonikus Zenekar és a Kodály Kórus felkérésére készült.
Budapest születésének századik évfordulója (1973) alkalmából a Főváros Tanácsa ugyanolyan ünnepi koncertet tervezett, mint amilyenre fél évszázaddal korábban a Táncszvit és a Psalmus készült. Szőllősy András elfogadta a felkérést, s már 1972-ben befejezte a Musica per orchestra című, Kodály emlékének ajánlott kompozíciót. Az egytételes művet a partitúra több részre osztja: Intruduzione, Prima parte principale, Parte di transizione (azaz átvezető-rész), Seconda parte principale, Ripresa dell'introduzione (ebben a bevezető felfelé haladó menetei fordításban, lefelé szólalnak meg), végül vonós-üveghangokon kicsengő Epilogo. Noha a darab alapja egy kis- és nagyszekundokból, valamint kistercekből álló tizenkéthangú "sor", a hangzásvilág nem emlékeztet Schönberg vagy Webern dodekafón műveire: a kodályi, bartóki, sőt liszti magyar hagyományokhoz kötődik. A csúcsponton Liszt Koronázási miséjének egy dallama sejlik fel, mint ős-sejt, rejtett mottó, amelyből minden más a szerző képzeletében kibontakozott: Qui tollis peccata mundi (ki elveszed a világ bűneit...).
Lendvay Kamilló 2009-ben a Szegedi Szimfonikus Zenekar fennállásának 40 éves jubileumát köszöntötte, ünnepi fanfár helyett azonban a jazz-szimfóniát komponált a jeles alkalomra. A darab a szimfonikus zenekar szokásos együttesét a régi bigbandekre emlékeztető instrumentumokkal egészíti ki, s nagy szerepet kapnak a szaxofonok, a rezek, illetve a zongora. Duke Ellington, Glenn Miller, Dave Brubeck és a jazz más nagyjai inspirálták a komponistát. Konkrét idézet, bármiféle "stíluskópia" azonban nincs a szonátarondó-szerűen felépülő szélső tételekben, illetve a középső Tangóban. Hosszadalmas leírás helyett érdemes a szerző sajátkezű ismertetőjéből idéznünk. "Meguntam a linkséget, a zenei blöfföt. Elegem lett a kortárs zene címszóba burkolt semmitmondásból, a hangszeres bűvészkedésből. Saját zenei világomon belül inkább fordulok ezúttal a jazz felé. Nem találtam ki semmi újat. Debussy, Sztravinszkij, Sosztakovics és mások is szerették a jazzt."
Varga Judit pár esztendeje operát tervezett Marcel Proust híres regénye, Az eltűnt idő nyomában alapján. A tervből ugyan csak vázlatok készültek el, de az a gondolat, hogy egy zenemű valamilyen módon az "eltűnt" időt kutassa, megmaradt. A 2008-ban pályázatra írt Le temps retrouvé (A megtalált idő) című nagyzenekari darab a fiatal komponista régebbi műveiből indul ki. Az első tétel például egy tíz évvel korábbi kompozíció "emléke". Nem átirat, nem "javított" kiadás. A szerző sajátkezű ismertetője szerint elővette a partitúrát, átnézte, s megpróbálta magában felidézni, voltaképp mi az, ami a régiből benne mélyebben megmaradt. Egyes részek így "szinte csontig" leegyszerűsödtek, más, korábban jelentéktelennek tűnő ötletek dallamokká, témákká nőtték ki magukat. A második tétel "gyakorlatilag lázálom, melyben a fantáziának nagyobb szerepe van, mint az emlékezésnek". A harmadikban megjelennek az előző kettő motívumai, a zenei anyag azonban egyúttal előlegezi a zárótétel hangvételét. A kezdeti kürtmotívum olyasfajta invokáció, mint Proustnál a múltat felidéző tea és madeleine sütemény. Végül a negyedik tétel a már előzőleg bemutatott tematikus ötletek újfajta, erősen ritmikus feldolgozása. Varga Judit ebben a tételben - saját szavai szerint - egy őt ugyancsak régóta foglalkoztató ideát igyekezett megvalósítani. Noha a darabban különböző "idősíkok" futnak egymás mellett, ezek egymást kiegészítve teremtik meg a hallgatóban a kikezdhetetlenül feszes "rend" érzetét.
MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
2010. január 11. 19.30
Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar
Brahms: d-moll Zongoraverseny, Nr. 1 Op. 15; II. szimfónia, Op. 73
Kurtág: Új üzenetek zenekarra, op. 34b
Km.: Várjon Dénes (zongora)
Vez.: Takács-Nagy Gábor
2010. január 17. 19.30
Debreceni Filharmonikus Zenekar
Tóth Péter: A helység kalapácsa
Sztravinszkij: Oedipus rex
Vez.: Kocsár Balázs
2010. január 21. 19.30
MR Szimfonikusok
Melis László: Over..re...Ami megmaradt belőle... (ősbemutató)
Stravinsky: A tűzmadár - szvit (1919)
Sarasate: Cigánydalok (Zigeunerweisen)
Ravel: Lúdanyó meséi - szvit; Daphnis és Chloé - II. szvit
Vez.: Stephen D'Agostino
2010. január 24. 15.30
Budapesti Fesztiválzenekar
Ligeti György: Concert românesc
Liszt: II. (A-dúr) zongoraverseny
Berlioz: Három részlet a Faust elkárhozása c. drámai legendából, op. 24
Haydn: G-dúr ("Katona") szimfónia, Hob. I:100
Vez.: Sylvain Cambreling
2010. január 25. 19.30
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Szőllősy András: Musica per orchestra
Dohnányi: Pierrette fátyla - szvit, op.18
Brahms: IV. (e-moll) szimfónia, op. 98
Vez.: Héja Domonkos
2010. január 29. 19.30
Pannon Filharmonikusok
Liszt Ferenc: Les Preludes
Maurice Ravel: G-dúr zongoraverseny
Bartók Béla: Táncszvit
Dohnányi Ernő: fisz moll szvit, op. 19
Vez.: Peskó Zoltán
2010. február 4. 19.30
Óbudai Danubia Zenekar
Varga Judit: Le temps retrouvé
Dohnányi: D-dúr koncertdarab gordonkára és zenekarra, op. 12
Csajkovszkij: IV. (f-moll) szimfónia, op. 36
Km.: Perényi Miklós (gordonka)
Vez.: Héja Domonkos
2010. február 16. 19.30
Győri Filharmonikus Zenekar
Wagner: Trisztán és Izolda - előjáték és Izolda szerelmi halála
Bartók: Két portré, op. 5
Kurtág György: Üzenetek, op. 34
Dvořák: VIII. (G-dúr) szimfónia, op. 88
Km.: Joanna Kamenarska (hegedű)
Vez.: Berkes Kálmán
2010. március 8. 19.30
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Weiner: Szvit, op. 18
Mozart: B-dúr zongoraverseny, K. 450
Elgar: Enigma-variációk, op. 36
Km.: Ránki Dezső (zongora)
Vez.: Kovács László
2010. március 10. 19.30
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Lendvay Kamilló: Jazz-szimfónia
Bartók: III. zongoraverseny
R. Strauss: Sinfonia domestica, op. 53
Km.: Kaneko Miyuji (zongora)
Vez.: Gyüdi Sándor
