Monk négy évesen, 1921-ben került New Yorkba, ahol zenész kortársaitól eltérően nem Harlemben, hanem Manhattanben nőtt fel. Tehetségével hamar kitűnt, tizenévesen rendszeresen nyert zenei versenyeket, ünnepségeken és a helyi baptista templomban zongorázott és orgonált. A '40-es években már saját együttesével lépett fel, majd Dizzie Gillespie, Charlie Parker, Max Roach és Bud Powell társaságában a bebop irányzat egyik "főpapjává" vált. A swing nagyzenekari hangzását megújító, kisebb formációk által játszott energikus, improvizatív, új harmóniákkal és ritmusokkal dúsított bebop stílus a jazz megítélésén is változtatott. Míg korábban elsősorban szórakoztató tánczeneként volt ismert, a bebop műfaja egy tudatosan formált művészeti irányzatot eredményezett, a jazz az '50-es évekre eljutott a Carnegie Hallba. Thelonius Monk 1957-ban alakított együttesével vált igazán ismertté, majd John Coltrane-nel, Sonny Rollinsszal és Art Blakey-vel közös munkája koncertek, turnék és lemezek sorát hozta. Az 1982-ben elhunyt zeneszerző és előadóművész máig a jazz meghatározó alakjának számít, a Dél-Kaliforniai Egyetem Jazz Intézete az ő nevét viseli. Sőt, Monkról, akinek családneve magyarul szerzetest jelent, egy új amerikai sörfajtát is elneveztek, amely a belga apátságok receptjei szerint készül. A "Brother Thelonius" sört a Jazz Intézet otthonában, Kaliforniában fogják először piacra dobni.
