A gitárművész zenei utazásra viszi hallgatóit: megmutatja nekik ezeket a zenei világokat, különleges, nem mindennapi élményekkel ajándékozza meg őket. Eszköze az improvizáció. Kevesen mondhatják el magukról annyi joggal, hogy kozmopolita zenészek, mint Snétberger Ferenc. A gitárvirtuóz 1957-ben született Észak-Magyarországon zenészcsalád legkisebb fiaként. A zene művészetét édesapjától sajátította el: hallgatta őt, és együtt zenélt vele. ?Ő volt a környék legjobb gitárosa. Apám játékának egyéni hangzása, nagyon személyes stílusa volt.? Bár Snétberger Ferenc kora gyermekkorától vágyott rá, hogy gitározhasson, édesapja nem ösztönözte. Csak tizenhárom éves korában kezdhetett zeneiskolába járni, ahol klasszikus gitárt tanult, s felfedezte Johann Sebastian Bach iránti csodálatát, amelyet máig érez. Sokéves munka és a nevével fémjelzett számos album után személyes játékstílusa hagyományos zenei kategóriákba nehezen besorolható stíluseleggyé forrott. Ahogy egy gitárszaklap fogalmazott: ?Amit játszik, az dzsessz, klasszikus zene és brazil. Snétberger csodás művészete a jelen és a múlt beszélgetése ? valódi szintézis.? A gitárművész pályafutását folyamatos megújulás jellemzi. Bizonyítja ezt az új Snétberger Trió (Arild Andersen ? bőgő, Paolo Vinaccia ? ütőhangszerek) megalakulása. Az új trió februárban az oslói Rainbow Studióban vette fel ?Nomádok? című, 2005 szeptemberében megjelenő albumát, amely Enja Records gondozásában jelent meg. (2006. április 5. 19:30 Zeneakadémia Nagyterme ? Snétberger Ferenc szólógitár koncertje)
