A zsidó népzene éppoly sokféle, mint maga a nép. Dallamait ma megtaláljuk a jazzben, a popban, a színházban, illetve, ami a boldog békeidőket idézi, a legkülönfélébb népzenészek ujjaiban és szívében. Egy tipikus mezőségi repertoárból például aligha hiányozhatnak a lakodalmasok, siratók, cigánytáncok, ritka és sűrű magyarok mellől a zsidócsárdások. Persze már az elmúlt századok klezmerei, vagyis zsidó népzenészei is rengeteg hatásnak voltak kitéve, felfedezhetünk játékukban török, délszláv, román és magyar motívumokat egyaránt. Így fordulhatott elő, hogy az egyik legismertebb dal, amelyet a Szatmárból elszármazott New York-i haszid közösségekben máig magyarul énekelnek, a Micsoda madár, amit a legenda szerint a nagykállói csodarabbi vett egy pásztorfiútól egy aranyért.
Ami viszont az életérzést, a zene kulcsát adja, amiben a Di Naye Kapelye (Az új együttes) példaértékű, az a zenén túli kultúra: a liturgikus énekek díszítései, amiket a klarinét szinte emberi hangon szólaltat meg, a tánc, amihez a talpalávalót a bőgő és a kontra mellett gyakran a cimbalom adja, a fájdalmak és örömök, amit jiddis nyelv íze és játékossága is közvetít; illetve maga a lélek, aminek két fizikai formája is az örömzenélés része, a hegedű közepén egy kis tartórúd, amely minden rezdülésért felel, valamint a spiritusz, ami például a kóser szilvapálinkában lakozik.
Ezt a hagyományt vitték magukkal Amerikába a 20. század első felében a klezmerek, akik azonban a keveredések közepette egyre kevésbé tudták azt életben tartani. A hetvenes években a következő generációnak már újra fel kellett fedeznie a stílust, ez a revival pedig új irányokhoz és egyre nagyobb elismertséghez vezetett, a Klezmatics együttes tavalyi Grammy-díja is ezt jelzi.
Bob Cohen az amerikai klezmerirányzatok helyett magyarországi és moldvai felmenői világát választotta. Amikor a nyolcvanas évek közepén ideköltözött, a néptáncmozgalom magával ragadta, Romániában és Ukrajnában kutatta a még fellelhető gyökereket. Az idős cigányzenészek, akik annak idején a zsidó zenészekkel játszottak esküvőkön, mestereivé váltak. A kilencvenes években alapító tagja volt a Budapest Klezmer Bandnek, azonban az autentikus irányt választva hamarosan saját bandát formált, amely az 'igazi" hangzással együtt a régi idők ízeit és tüzét is továbbviszi.
Gyűjtéseit világszerte nagyra becsülik, repertoárját játsszák New York-i és párizsi együttesek, de nem csak kutatóként és zenekarvezetőként, hanem muzsikusként is lehengerlő, legújabb, Traktorist című albumát például a tekintélyes világzenei szaklap, a Songlines májusban a legjobb tíz közé sorolta. A lemezen olyan elismert vendégzenészek is szerepelnek, mint Michael Alpert hegedűs vagy Josh Dolgin harmonikás, de a zenekar alaptagjai szintén a műfaj mesterei: Yankl Falk amerikai ortodox kántor és klarinétos mellett Pribojszki Ferenc cimbalmos, Kozma Gyula bőgős és Fekete Antal kontrás játszik. A zenészbarátok sorát a koncerten még egy kiváló klarinétos, Barta János bővíti, illetve egy másik zenei kincs, a kárpátaljai Técsői Banda, akikkel összeszokottan, kötetlenül és rengeteg lélekkel szoktak közösen játszani.
Di Naye Kapelye - Traktorist
2009. október 1. 20:00 Művészetek Palotája - Fesztivál Színház
Km.: Di Naye Kapelye: Bob Cohen (hegedű, mandolin, koboz, gadulka, cumbus, fuvola, ének), Jack 'Yankl" Falk (klarinét, ének), Pribojszki Ferenc (cimbalom, kaval, dob), Kozma 'Kosztya" Gyula (bőgő, koboz), Fekete 'Puma" Antal (kontra); Técsői Banda: Joszif Jurijevics Csernavec (gombos harmonika), Jurij Alexandrovics Csernavec (dob, plonka, dremba, ének), Mihail Jurijevics Csernavec (kiscimbalom), Ivan Popovics Mikolajovics (hegedű)
