Maurice Ravel, a hangszínek kezelésének?keverésének új távlatot adó, anyai ágon baszk származású komponista ? bár néhány hónapos korában elhagyta a Pireneusok tövében fekvő szülőfalut Párizsért ? egész életében szívesen fordult nemcsak a rokokó és a gáláns stílus, hanem spanyol vagy más egzotikus témák felé is. Legismertebb kompozíciója, a Bolero (spanyol vagy kubai tánc) ötlete is baszkföldi nyaralójában töltött 1928-as nyári vakációjához köthető. Ez a hangszerelési bravúr azt aknázza ki, miként lehet egy kisdob-kíséretes, néhány ütemes, makacsul ismétlődő, statikus dallamot pusztán a zenekari színek váltogatásával, kombinációjával, gazdagításával dinamizálni.
Ezt megelőzően az idősebb pályatárs, Claude Debussy 1905 és 1908 között komponált, Images (Képek) című zenekari triptichonjának spanyolországi hangulatokat?impressziókat érzékien megjelenítő, háromtételes remeke, az Ibéria hangzik el. A koncert nyitányaként felcsendülő Pavane (Egy infánsnő halálára) című zongoramű Ravel első remeke, még főiskolás éveiből származik, 1899-ből, a zenekari változatot 1910-ben készítette el. Kevéssé ismert tény, hogy a művészetpártoló Edmond de Polignac hercegnő, akinek szalonját Ravel tanulóéveitől kezdve látogatta, és akinek a XVI-XVII. századi táncot idéző alkotás ajánlása is szól, Isaac Singer lánya volt, később a varrógép feltalálójának vagyonát örökölte. A G-dúr zongoraverseny talán kevésbé ismert, mint az úgynevezett balkezes zongoraverseny. Bár nagyjából ugyanabban az időben íródott ? 1929 és 1931 között ?, könnyedebb hangvételű, Mozart-, Saint-Saëns- és jazz-hatások gazdagítják. A kor egyik vezető francia pianistája, Marguerite Long mutatta be ? most a Művészetek Palotájában a Magyarországon is már számos alkalommal vendégeskedett argentin zongoraművész, Ingrid Fliter játssza.
