(MTI) - A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és a Magyar Állami Operaház Énekkara a Művészetek Palotájában, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben ad koncertet.
A hangversenyen elhangzik három Wagner-operarészlet (a Parsifal-előjáték és A nagypénteki varázs, A walkürből pedig Wotan búcsúja) Molnár András, Valter Ferenc, illetve Perencz Béla tolmácsolásában. Ezután Richard Stauss Rózsalovagjából a zárótercettet énekli Csavlek Etelka, Ulbrich Andrea és Kertesi Ingrid. Wiedemann Bernadett Bartók Öt magyar népdalát adja elő. A koncertet Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusa zárja, a tenorszólót Kelen Péter énekli. A rendezvényen ünnepi köszöntőt mond Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora.
Az évfordulón emléktáblát avatnak, kiállítás nyílik és átadják a Kossuth-díjas alkotó nevét viselő emlékdíjat a Magyar Állami Operaház aulájában. A megemlékezésen Petrovics Emil zeneszerző mond beszédet.
Másnap, pénteken megkoszorúzzák Ferencsik János síremlékét a Farkasréti temetőben, majd emléktáblát avatnak az érdemes és kiváló művész egykori lakóházánál, a Csopaki utca 12. számú épületnél.
Ferencsik János 1907. január 18-án Budapesten született. 1925-ben érettségizett, két évvel később kapta meg zeneszerzői és orgona szakos diplomáját a Nemzeti Zenedében. Még abban az évben a budapesti Operaház korrepetitora lett, 1930-ban mutatkozott be karmesterként, Rimszkij-Korszakov Seherezádé című balettjének premierjén.
A művész 1932-től koncertezett a Székesfővárosi Zenekarral, több mint ezerszer dirigálta az együttest, illetve annak utódját, az Állami Hangversenyzenekart. A nyilas uralom alatt nem fogta kezébe a karmesteri pálcát, beteget jelentett.
Ferencsik János 1945-ben a Rádiózenekar vezetője, 1952-ban az Állami Hangversenyzenekar, 1957-ben a budapesti operaház főzeneigazgatója lett. 1960-1967 között a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának elnök-igazgatója volt. Munkássága elismeréseként 1951-ben és 1961-ben Kossuth-díjat kapott.
Az emlékére alapított a Ferencsik-díjat születésének nyolcvanadik évfordulóján adták át először. Az emlékplakettel és pénzjutalommal járó kitüntetésben minden évben az a művész részesül az operaházi zenekarból, aki az évad legjobb művészi teljesítményét nyújtotta.
A hangversenyen elhangzik három Wagner-operarészlet (a Parsifal-előjáték és A nagypénteki varázs, A walkürből pedig Wotan búcsúja) Molnár András, Valter Ferenc, illetve Perencz Béla tolmácsolásában. Ezután Richard Stauss Rózsalovagjából a zárótercettet énekli Csavlek Etelka, Ulbrich Andrea és Kertesi Ingrid. Wiedemann Bernadett Bartók Öt magyar népdalát adja elő. A koncertet Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusa zárja, a tenorszólót Kelen Péter énekli. A rendezvényen ünnepi köszöntőt mond Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora.
Az évfordulón emléktáblát avatnak, kiállítás nyílik és átadják a Kossuth-díjas alkotó nevét viselő emlékdíjat a Magyar Állami Operaház aulájában. A megemlékezésen Petrovics Emil zeneszerző mond beszédet.
Másnap, pénteken megkoszorúzzák Ferencsik János síremlékét a Farkasréti temetőben, majd emléktáblát avatnak az érdemes és kiváló művész egykori lakóházánál, a Csopaki utca 12. számú épületnél.
Ferencsik János 1907. január 18-án Budapesten született. 1925-ben érettségizett, két évvel később kapta meg zeneszerzői és orgona szakos diplomáját a Nemzeti Zenedében. Még abban az évben a budapesti Operaház korrepetitora lett, 1930-ban mutatkozott be karmesterként, Rimszkij-Korszakov Seherezádé című balettjének premierjén.
A művész 1932-től koncertezett a Székesfővárosi Zenekarral, több mint ezerszer dirigálta az együttest, illetve annak utódját, az Állami Hangversenyzenekart. A nyilas uralom alatt nem fogta kezébe a karmesteri pálcát, beteget jelentett.
Ferencsik János 1945-ben a Rádiózenekar vezetője, 1952-ban az Állami Hangversenyzenekar, 1957-ben a budapesti operaház főzeneigazgatója lett. 1960-1967 között a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának elnök-igazgatója volt. Munkássága elismeréseként 1951-ben és 1961-ben Kossuth-díjat kapott.
Az emlékére alapított a Ferencsik-díjat születésének nyolcvanadik évfordulóján adták át először. Az emlékplakettel és pénzjutalommal járó kitüntetésben minden évben az a művész részesül az operaházi zenekarból, aki az évad legjobb művészi teljesítményét nyújtotta.
