A Székely fonó nem opera, nem oratórium; inkább nevezhetjük színpadi zeneműnek vagy daljátéknak, amely az erdélyi székelyek népi szövegeire és dallamaira készült. Műfaja különleges és meghatározhatatlan, Kodály maga is ezt írta a kottába útmutatásként: Magyar életkép Erdélyből. Kodály ezzel a művével voltaképpen új magyar zenei műfajt teremtett: az erdélyi fonók énekes együttléteiből sajátos egyfelvonásos zenedrámát komponált. Szövege népballadák füzére, melyet maga a zeneszerző állított össze. Zenéjében remek népdalfeldolgozások, zenekari epizódok szerepelnek, míg a történet színpadi némajátékokban zajlik.
(2007. augusztus 2., 3. 21:00 Vörösmarty Színház (Székesfehérvár) - Kodály: Székely fonó; m.: Tóth Judit (Háziasszony), Gábor Géza (Kérő), Derzsi György (Fiatal legény), Denk Viktória (Fiatal leány), Erdélyi Erzsébet (Szomszédasszony), Gergely Péter (Nagyorrú bolha), Alba Regia Szimfonikus Zenekar, Duna Művészegyüttes Tánckara, Kneifel Imre Kórus; koreográfus: Juhász Zsolt; vez.: Drahos Béla; rend.: Réczei Tamás)
