Káldor Péter 1931-ben született Budapesten. Abba a generációba tartozik, amelynek képviselőiből '56 után nem sokan maradtak itthon, különösen az ő foglalkozásából. Vibrafonosként tagja volt a Kertész Quartettnek négy éven át, az Astoria-beli legendás időben. Első hallásra szeretett bele e hangszerbe, amelyet először autodidakta módon tanult, de sokszor zongorázott is zenekarokban. A Zeneakadémián karvezetést tanult, Pege Aladárral ismerkedett meg ebben az időben. Később legálisan dolgozott nyugaton, '66-tól kezdve Németországban, Svájcban Hollandiában, Norvégiában, majd távolibb országok elegáns lokáljaiban. 1967-ben barátja és zenésztársa, Ruttka Ferenc dobos és festőművész invitálására Dave Brubeck meghallgatta őt egy németországi klubban. Ezután Brubeck arra bíztatta Káldort, hogy próbáljon szerencsét Amerikában, de ő maradt Európában.
Lendvai Ferenc hegedűművész, Káldor egyik gyakori partnere így nyilatkozott róla: 'Csodálatosan játszott, egyszerre volt tudatos és ösztönös. Ízlésesen variált, nem betanult sémákkal építkezett. Teljesen amerikai íze volt a zenéjének. Mintha neki találták volna ki a vibrafont." Lelkes összefoglaló jellemzése pedig így hangzik hőséről: 'Heine Norvégia legmagasabb fenyőjével írná fel a a mennyboltra a szerelmét. Káldor valószínűleg oda is kottafejeket jegyezne."
