A negyven zenei szakmai szervezetet tömörítő szövetség, a Magyar Zenei Tanács Közgyűlése a leghatározottabban tiltakozik a szerzői jogi törvény módosításának jelenlegi tervezete ellen, mely a magyar alkotók és előadóművészek jogainak érvényesítését és gyakorlását indokolatlanul, átgondolatlanul és - mind a jogosult művészek, mind a magyar kulturális élet szempontjából - kifejezetten káros irányban befolyásolná. Mivel a törvénymódosítás előkészítése és "szakmai egyeztetése" a muzsikusok képviselőinek részvétele nélkül zajlott, véleményünknek csak ez úton tudunk hangot adni.
A módosítási javaslat - félrevezető módon - címében az európai uniós jogharmonizációra hivatkozik. Ennek alapján megszüntetné az ú.n. közös jogkezelés monopóliumát. Az EU szabályozása azonban ezt sehol nem követeli meg. A tagországok döntő többségében változatlanul fennáll az "egyetlen jogdíjbeszedő" gyakorlata, hiszen mindenhol tisztában vannak azzal, hogy e tevékenység szabaddá válása áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen zűrzavarhoz és végül a művészek kisemmizéséhez vezetne. A jelenlegi hazai szabályozás kiszámítható és ellenőrizhető rendszert biztosít a hazai és külföldi jogosultak és felhasználók számára. A törvényjavaslat viszont inkább Ukrajna, Oroszország és - a jogdíjak érvényesítése terén nemrégiben látványosan csődöt mondott - Törökország szabályozását tekinti követendő példának.
A tervezet lényegében frontális támadást indít az alkotókat, előadókat és más jogosultakat a szerzői jogi és az egyesülési törvény alapján képviselő közös jogkezelő szervezetek hatásos tevékenysége ellen. Teszi ezt akkor, amikor egyre nehezebb a szerzői jogok egyéni képviselete, ezért a fejlett világban mindenütt igyekeznek a jogosult alkotók érdekeinek érvényesülését a közös jogkezelés erősítésével is biztosítani. A tervezet ezzel szemben - a "mindent megoldó szabad verseny" álságos jelszavával - azoknak a felhasználóknak teremtene kedvező jogi hátteret, akik eddig is vitatták az általuk felhasznált kulturális tartalom után fizetendő jogdíjat.
Elfogadhatatlan, ahogy a tervezet a közös jogkezelő szervezetek kulturális, szociális szerepét is egy intézkedéssel ellehetetlenítené. A magyar művészeti, kulturális, művészetoktatási élet évente milliárdos nagyságrenddel gyarapodik a közös jogkezelő egyesületek több évtizedre visszatekintő ilyen tevékenységének köszönhetően. Ezt az összeget, ha kiesik a törvény módosítása miatt, aligha lehet költségvetési forrásokból pótolni.
Elfogadhatatlan az az álláspontot is, mely szerint a kulturális minisztérium a jövőben nem venne részt a közös jogkezeléssel kapcsolatos feladatok ellátásában, s ezzel a szellemi alkotó munkát az ipari, kereskedelmi tevékenység körébe utalná. A szerzői jog kulturális, művészeti jelentősége nem engedi meg azt, hogy - a jelentős gazdasági érdekérvényesítési erővel rendelkező felhasználók egyre erőteljesebb nyomása közepette - a jogosult művészek kormányzati támogatás hiányában vívják a magyar kultúra és a saját szellemi alkotásaik védelmében folytatott küzdelmüket.
