Ennek az összművészeti műfajnak az a lényege, hogy a koncertszerű formában felhangzó zenével egy időben animációs technikával előállított képsorozatok jelennek meg a zenekar mögötti vetítővásznon. E képsorozatok alkotója M. Tóth Géza animációs filmrendező, a Magyar Iparművészeti Egyetem tanára. Miről is van szó? A közönség vetített képet lát és nagyzenekari muzsikát hall, a koncertterem mégsem változik át mozivá, és a közönség sem alakul nézőközönséggé. Az alkotók lényegesnek tartották, hogy ne a látványnak rendeljék alá a zenét, hanem - számítógépes technika segítségével - a vetített kép legyen az, ami az élő zenéhez igazodik, előadásról előadásra. |
Alexander Lonquich | Szabóki Tünde | |
A képsorozatok kialakításánál ezúttal elsődlegesen a zenemű partitúrájára támaszkodtak. E képsorozatok nem a történet filmes értelemben vett elbeszélését célozzák, hanem a zenében rejlő narratív lehetőségeket kiegészítve, új asszociációkat sugallnak. A hangverseny első részében elhangzik Beethoven Opferlied című darabja Szabóki Tünde szopránszólójával és Schumann a-moll zongoraversenye a nagyszerű német zongoraművész, Alexander Lonquich közreműködésével. |