Még világos van, amikor a Kodolányi János Főiskola Művészeti Tanszékének hallgatói jazz-szakestjükön húrjaik közé csapnak a Közép-európai Kulturális Intézet utcafrontra néző termében. Az ember eleinte kissé feszélyezve érzi magát a kis helyiségben jelenlevők között, akik láthatóan összeszokott társaságként élik meg az eseményt. Az első dallam felcsendülésekor azonban a kívülállóból is egy szempillantás alatt kiszáll mindenfajta kellemetlen érzés: az önfeledt zenélés hasonlóan felhőtlen befogadást von maga után. A viszonylag fiatal, 2007 szeptemberében indult művészeti tanszék egyik kuriózuma, hogy a jazzoktatást "igényes popzenei képzéssel" társítja, a gyakorlótermek és próbahelyiségek mellett pedig hangstúdióval is könnyít a fiatal zenészek életén.
A székesfehérvári főiskola semmit sem bízott a véletlenre: tanárai között olyan ismert és elismert művészek, zenészek, szakemberek találhatóak, mint például Birta Miklós jazzgitáros, Szabó Dániel jazz-zongorista, zeneszerző, Pély Barna énekes, vagy Fábián Julianna énekesnő, a Barabás Lőrinc Eklektric tagja, aki ezúttal a bossa nova műfaja köré épülő szakest háziasszonyi szerepét is magára vállalta. Elmondja: a bossa nova tulajdonképpen nem más, mint "a szambának és a jazznek a szerelme", hiszen "bossával" csinálni valamit annyit tesz, mint lélekkel, különleges bájjal, érzékkel. Lüktető, ingadozó ritmusa, hűvös érzékisége minden kelleme ellenére is stílusfeszegető műfajjá avatja a bossa novát, ezért nagyon izgalmas kísérletekre ad lehetőséget: nem véletlen, hogy a kilencvenes évek közepétől kezdve rengeteg zenész nyúlt vissza a műfajhoz, így születethetett meg például a "bossa-elektrika" és a "techno-bossa" is - mutat rá Fábián Julianna.
A művészeti tanszék növendékei ezen az estén nem annyira kísérleteznek, mint inkább meglepően magas színvonalú bossa nova-válogatással örvendeztetik meg a hallgatóságot. A zongora-gitár-nagybőgő-dob felállást hat énekes teszi tökéletes egésszé. Valósággal lubickolnak az olykor igencsak nehéz dallamokban és hajlításokban. Különösen a magabiztos, a színpadon tökéletes rutinnal mozgó Feuerstein Réka, az angyali hangú Tóth Tímea és az elementáris erővel a hajunkat is leéneklő Sitku Zsuzsanna készteti az embert folyamatos lúdbőrözésre.
A koncert sokkal rövidebbnek bizonyul a kelleténél, ám vigasztal a tudat, hogy - a látottak-hallottak alapján - valószínűleg még nagyon sokat hallat majd magáról ez a kis társaság. A Kodolányi fiatal művészeti tanszékének bemutatója egyértelműen körvonalazza, hogy ez az igen ígéretes kezdeményezés teljes értékű partner lehet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem számára. A hamisítatlan örömzenélést követően az egyik énekszakos hallgató, Vincze Péter rávilágít a főiskola sokoldalúságára: "Én nem kifejezetten vagyok egy jazzénekes alkat, a többiek sokkal inkább. Itt a könnyűzenét is megtűrik, szemben a pesti tanszakkal, ahol nem annyira". A popzenei képzés, az igényes könnyűzene felé való nyitás pedig már csak amiatt is okot ad a bizakodásra, mert ez feltételezhetően jótékony tisztító hatással lesz majd a hazai könnyűzenei élet szégyenfoltjaira.
