Tim Carroll így ír a műről: "A Szöktetés a szerájbólt színes, izgalmasan új megközelítésben tervezem megrendezni. Rendezéseim során elindultam egy úton, amit itt Debrecenben remélek folytatni azáltal, hogy az identifikáció kérdését feszegetem a hitetlenkedés hagyományosnak mondható felfüggesztése mellett. A Globe-ban eltöltött évek tapasztalatait röviden úgy tudnám összefoglalni: miközben a közönséget szüntelenül emlékeztethetjük arra, hogy amit lát, az nem a valóság, hogy ezek az alakok a színpadon csupán színészek, hogy a történet olyan irányban halad, amilyenben a készítők kedve tartja. A közönség mindezek ellenére nem brecht-i módon eltávolodik, hanem hajlandó részt venni az utazásban, amire felkérjük. Sőt, valami megmagyarázhatatlan, varázslatos módon a rádöbbenés ezen pillanatai elmélyítik a kapcsolatot a közönség és a színpadon játszódó események, hősök, élmények és érzések között. A Szöktetés debreceni rendezése alapvetően az eredeti reneszánsz kalandtörténetnek állít emléket: különböző típusú történetmeséléseket fogunk alkalmazni, amihez az operaénekeseken kívül felhasználunk bábokat, prózai színészeket, valamint rajzfilm-kockákat és árnyjátékot is. A kapcsolat a történet és a mesélő között folyamatosan változik, a közönséget egy olyan lenyűgöző játékba vonja be, ahol az ösztönös késztetést, hogy azonosuljanak a karakterekkel, egyrészt folyamatosan megnehezítjük ugyanakkor, paradox módon, erősítjük is. Az előadás során a közönség örömmel és bánattal teli utazásban vehet részt, ahol osztozhatnak az előadókkal a valódi színházi képzelet izgalmában és fájdalmában is."
