(MTI) - A dán zeneszerző-író egyik kedvenc komponistája Schubert, tulajdonképpen a bécsi klasszikus munkássága vezetett a Richter-könyv megírásához. Karl Aage Rasmussen kiegészítette ugyanis Franz Schubert töredékekben fönnmaradt Sakontala című operáját. Schubert életművének tanulmányozása során vetődött föl a kérdés, Glenn Gouldról, a XX. század másik nagy zongoristájáról szóló könyve után miért nem ír Richterről?
Menedzsere, a finn Antti Sairanen inspirálta a munkát, sőt elindította a levelezést Richter két Amerikában élő unokatestvérével részben a hagyaték, részben a lehetséges források, megszólalók, a zongoraművész életének tanúi felkutatása ügyében.
A BTF-re a Rózsavölgyi és Társa gondozásában megjelent magyar kiadás szerkesztője, Reviczky Béla a hétfő esti könyvbemutatón elmondta, hogy a dán és amerikai változattól annyibban különbözik a mű, hogy a jogdíjak miatt az eredeti kötet képanyagának mintegy 75 százalékát használták csak. Ugyanakkor a zenei fotóit nemrég kiállító Fejér Gábortól két remek budapesti képet kaptak a szöveghez, a harmadik pedig a borítóra került.
Rasmussen úgy fogalmazott a bemutatón, hogy az első pillanatban szkeptikus volt, nem bízott abban, hogy képes lesz megírni a könyvet, hiszen élőben nem hallotta Richtert, ugyanakkor tisztában volt azzal, hogy számos legenda kering a "titokzatos, a "rejtőzködő" muzsikusról. A történetek egy része alátámasztható és kibogozható volt, Richter apjának halála például. Erről Rasmussen KGB-iratokat is látott, Teofil Richter zongoraművész-pedagógust a NKVD emberei verték agyon 1941-ben, német kapcsolatai miatt.
Anyja hamarosan új házasságot kötött, ez nagyon megviselte a fiatal férfit, a könyv szerzője szerint ez lehetett az egyik oka a művész homoszexualitásának. Rasmussen cáfolja, hogy Richter valaha is házasságot kötött volna Nyina Dorliak énekesnővel, akivel mindvégig együtt élt, és aki haláláig feleségként szerepelt a nyilvánosság előtt.
Dorliakról a könyv szerzője azt feltételezi, hogy leszbikus volt, úgy véli, hogy erről is tudott a KGB. Egy amerikai újságíró segítségével megtalálták Richter Németországba emigrált anyját. Fölkeresték Andreas Lucewiczet, aki a zongoraművész utolsó éveiben Richter mellett dolgozott. 2005-ben elmentek Moszkvába és hosszan beszéltek Vera Prohorovával, akinek a családjánál töltötte a háborús éveket. A szerző leírja Richter halálának körülményeit is és megfogalmazza "zenei végrendeletét".
