Dresch Mihály 1984-ben alakította első saját zenekarát, melynek többször változott a felállása; szellemisége viszont állandó maradt. A jazz és a magyar népzene ötvözésével új minőséget létrehozó szaxofonos-zeneszerző autentikus muzsikája itthon és a nemzetközi zenei színtéren is sok-sok rajongóra talált. A Dresch Quartet tagjai a műfaj olyan kimagasló alakjaival dolgoztak együtt, mint Archie Shepp, John Tchicai, Roscoe Mitchell, Chico Freeman, David Murray és Dewey Redman. A zenekar legújabb, Árgyélus című albuma 2007 elején jelent meg.
"... Dresch azt mondja, a mai ember képtelen az eleinkéhez hasonló szerves, új zenei rendszer megalkotására, ezért a >>már meglévőkből próbálja darabonként összerakosgatni a fontosnak tartottakat<<... Dresch ennél többre jutott: játékában egységbe simulnak a pentatónia, a huszadik századi magyar zene és jazz elemei. Ez a szintézis nem az ornamentika, hanem mélyen hasonult törvényszerűségek jegyében valósul meg. Megfér benne az énekelt katonanóta, a jazzes improvizáció és Duke Ellington In A Sentimental Mood című szerzeményének magyar népdalként történő megszólaltatása." (Turi Gábor, Gramofon, 2007. tavasz)
Szakcsi Lakatos Béla világszerte ismert művész, aki Európától Ázsián át Észak-Amerikáig a legrangosabb fesztiválokon lépett fel. A külföldi dzsessz-zenészekkel való együttműködéséből az ütőhangszeres George Jindával közös lemezek tűnnek ki. A hazai dzsessztörténetben Szakcsinak elévülhetetlen szerepe volt a fúziós dzsessz térnyerésében, miközben a cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is kezdettől fogva foglalkozott. Az egymástól távol került műfajokból újra közös zenei nyelvet teremteni - alighanem ebben rejlik Szakcsi elhivatottsága.
(2007. június 7. 20:00 Millenáris Fogadó (Budapest) - A Dresch Quartet koncertje; tagjai: Dresch Mihály (szoprán- és tenorszaxofon, furulya), Kovács Ferenc (hegedű), Szandai Mátyás (bőgő), Baló István (dob); km.: Szakcsi Lakatos Béla (zongora)
