Peskó Zoltán zeneszerző, karmester különleges ajándékkal lepte meg a zeneszerető közönséget: Zenéről, színházról, zenés színházról címmel ugyanis egy olyan kötettel jelentkezett, amely egyszerre önéletrajz, elemzés, visszaemlékezés, dokumentáció és nem utolsó sorban szórakoztató olvasmány.
A karmester nem csak saját életének mozzanatait osztja meg az olvasóval, hanem szövegein keresztül egyúttal életének fontos részét képező művészeket, műveket, hatásokat is elénk idéz. A könyv megszületésében fordítók is közreműködtek, hiszen - ahogy az a gyűjteménynek a Rózsavölgyi Zeneműboltban megrendezett bemutatóján kiderült - a tanulmánykötetként aposztrofált íráscsokor anyagának körülbelül a nyolcvan százaléka nem magyar nyelven (hanem olaszul és németül) íródott.
Jeney Zoltán zeneszerző a kötet kapcsán elmondta: alapkönyv a zenészek számára, hiszen számukra fontos és hasznos tanulmányok találhatóak meg benne. Kiemelte Peskó zeneszerzői múltjának jelentőségét is: szerinte ezeket a tanulmányokat csak egy olyan karmester tudja megírni, akinek zeneszerzői gondolkodása van. (Bár Peskó Zoltán 1962-ben zeneszerzői diplomával gazdagodott a Zeneművészetin, léptei más utakra, a karmesterkedés felé vezették.)
A kötet egyik központi motívuma a visszaemlékezés, a gondolatok emlékeken való átszűrése, a könyvbemutató pedig szintén e csapásirányt követve fűzi össze a megjelenteket. Győri László, a Magyar Rádió munkatársa például elárulja: még "ugrifüles" riporter-korában, egy interjú alkalmával találkozott Peskóval, aki interjúalany helyett sokkal inkább a riporter szerepét öltötte magára, ő kérdezgette Győrit. Szerinte Peskó Zoltán egyik legfontosabb vonása - a zeneszerzői gondolkodás mellett - az emberi nyitottság, a másokra odafigyelni tudás.
Győri fájlalta, hogy az elmúlt évtizedek kultúrtörténetéről alig vannak feljegyzéseink: sok olyan történet van, amelyet Peskó Zoltántól hallott, ám ezek nagyrésze nem került bele a kötetbe - pedig szükség lenne rá. A könyv azért így is bővelkedik sztorikban, rövid anekdotákban: a tudományos igény mellett ugyanis sok helyen felüti fejét a kedélyes emlékezés, arcok, művek, helyek lebegnek el szemünk előtt. Olyan zenei nagyságokkal találkozhatunk a kötet lapjain, mint például a legendás Herbert von Karajan, Luigi Dallapiccola, de egy beszélgetés erejéig Pierre Boulezt is hallhatjuk a zenés színházról értekezni. A személyes ismeretségek, tapasztalatok mellett távolabbi korok nagyjai is tiszteletüket teszik a kötetben: Mozart, Wagner, Richard Strauss és Muszorgszkij zenéjének titkai, megközelítései szintén felemelő perceket tartogatnak. A kötet megszületésében nagy szerepe volt a nemrég elhunyt Fodor Gézának, aki a tanulmányokat lektorálta.
A tulajdonképpeni előszóban a karmester életútját ismerhetjük meg: könnyed hangnemben, mégis gondos alapossággal tárja elénk életének legfőbb stációit, amin keresztül egy izgalmakkal, kihívásokkal és remek mesterekkel teli pálya rajzolódik ki. Bevallása szerint Nádasdy Kálmán mellett lett színházi ember, bár egyáltalán nem annak készült. "Én csak dirigálni akartam. A dirigálásnak több iránya létezik. Engem a sorsom megsegített, hogy nem lettem ?egyirányú? karmester" - írja egy helyen.
