A török közvetítéssel hazánkba került zurna (zamr), amit a középkorban salmei néven emlegetnek a források, nálunk töröksípként vált ismertté. Katonai jelzőhangszerként, illetve a hadizene instrumentumaként honosodott meg, de már a török korban is használták táncok kíséretére, elsősorban Erdélyben. Aztán a Rákóczi-szabadságharcban kapott jelentős szerepet, hangját legendákkal övezték. Mindennek természetes következményeként a XIX. század közepén csupán pásztorsípként jelenlévő tárogató "karrierjének" felívelése a magyarság- és szabadságtudattal kapcsolódott össze.
Az ezeréves Magyarország rendezvényeiből tehát nem hiányozhatott a tárogató, amelynek egy új, sokkal szélesebb hang- és hangszín-skálájú változatát hozta létre Káldy Gyula zeneszerző segítségével a világhírű magyar cimbalmot felépítő Schunda Vencel József. S bár az alkotók szándékaival ellentétben a tárogató nem nyert végleges helyet a zenekarokban, számos darabot írtak az oboa-klarinét-szaxofon-angolkürt színeiben pompázó hangszernek, és arra is "felhatalmazást" kapott, hogy a zenetörténet más korszakaiban keletkezett dallamokat is sajátjaként szólaltassa meg.
Ezt a páratlanul gazdag történelmi hátteret vázolja fel március 14-i koncertjén a Trió Tárogató (Barvich Iván, Csávás Attila és Rónai Lajos), valamint meghívott muzsikus-vendégeik (Kiss Gy. László, Herencsár Viktória, Simon Beáta, Nagy Csaba, Agócs Gergely és a Fonó együttes, a Matocsáv együttes, Kiskun Tárogató Együttes, a Kecskés együttes tárogatósai).
A koncepció a "gregoriántól a Szózatig" szlogennel határozható meg, amely szerint gregorián és reneszánsz zene, történelmi dalok, magyar táncok éppúgy megszólalnak ezen az esten, mint népzenei összeállítás, Gershwin ragtime-jai és a legvégén a Szózat, a tárogató számára legautentikusabbnak tekinthető verbunkos dallamvilág legszebb, legünnepélyesebb összefoglalása.
